Nagy Tímea blogja

Szeretem a népi gyermekjátékokat, minden időszakra, minden témában fellelhető egy kis mondóka, egy kis mutogatós versike, egy körjáték, egy kiszámoló, vagy páros forgó, fogócska, futó játék. Olyan széles és bő a magyar népi játékok tárháza, hogy mindent összeírni sem lehet.

„Cigány óvónő vagyok” – mondta egy kollégám gyakran. Ez azt jelentette, hogy 95-100 százalékban roma gyerekei voltak. Aranyosak, kedvesek, szeretni valók, de kicsit más a velük való munka. Ezt csak az tudja igazán, aki dolgozott ilyen közösségekben. Mi minden kicsi sikernek örülni tudunk.

Emlékszem gyerekkoromban mekkora jelentőséggel bírt a két nagy vallási ünnep, karácsony és húsvét. Mint már a karácsonyi bejegyzésemben írtam, akkor még nem is a vallási töltet fogott meg egyikben sem, hanem a köré épült szokások.

Szülő-pedagógus-gyerek – ennek a hármasnak a harmonikus együttműködése elengedhetetlen. A felnőttek célja közös: nevelni, oktatni a felnövekvő generációt.

Biztos vagyok benne, hogy nehéz szülőnek lenni. Bár szép és nemes szerep, viszont 24 órás készenlét, „munka”, miközben ott dolgozik bennük az örök kétség, hogy vajon jól csinálják-e.

,,Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”  Kosztolányi Dezső

A kisbaba már édesanyja pocakjában ismerkedik a nyelvvel, majd a születés után kialakul az anyanyelvi beszédhangok gyakorlásának képessége. Anyanyelv, hiszen első életéveinkben édesanyánkhoz vagyunk legközelebb, elsősorban ő gondoskodik rólunk, legtöbbet ő beszél hozzánk, mondókázik, versel, mesél, így jutnak el hozzánk a szavak, mondatok, kifejezések.

Ahhoz, hogy eljussunk egy nap megtervezéséhez, sok lépcsőt kell megtennünk, hiszen először ismernünk kell az adott évre vonatkozó új, kora gyermekkori nevelés tantervet, mert ennek megfelelően kell tervezünk. Fel kell mérnünk a gyerekek életkorát, érdeklődését, majd egy megfelelő egy éves ütemtervet kell kidolgoznunk, projektekkel, tematikus hetekkel. Amit itt tudni érdemes azoknak, akik nem a romániai tanügyi rendszerben dolgoznak, hogy az éves óvodai élet 6 fő téma köré csoportosul:

Magyarnak lenni mindig és minden körülmény között, bár államunk nyelve nem a magyar, mi csak kisebbség vagyunk, kevesen és egyre kevesebben. Boldogulni magyarként egy többségében más nemzetiségű országban nagyon nehéz. Főleg ha az állam nyelve sem megy anyanyelvi szinten.

Bár huszonegyedik századot írunk, mégis a nemzet és nemzet közötti ellentétek sokszor kiélesednek, pedig a magyar is, kisebbségi vagy sem, csak ember, élni akar és élni hagyni.

Gyerekkorom legszebb emlékei voltak, amikor a Mikulásra és az Angyalra vártam. Nálunk sosem volt beöltözött Mikulás bácsi, hanem csak a semmiből egy kopogás és máris a kiscsizma tele volt, volt nagy öröm, találgatás, hogyan tudott bejönni, és hova tűnt olyan hirtelen. Az angyalvárás még izgalmasabban telt, hiszen akkor már volt karácsonyfa is, egész nap vártam, mikor szólal meg a csengő, mert csengő jelezte, hogy nálunk járt.

• ,,Aki azt akarja, írassa a gyerekét egyházi óvodába, aki nem, azt hagyják békén.”
• ,,Nem vagyok vallásos, és valahogy nem fér össze az imádni szó és valakihez beszélni és kérni tőle dolgokat, aki lehet sose létezett… Én magamban hiszek.”
• ,,…bizony nem az óvoda dolga meghatározni azt, hogy ki milyen keresztény értékek szerint éljen”
• ,,Semmilyen állami intézményben nincs helye a vallásnak!”
• ,,Az egyháznak az egyházi intézményekben a helye és pont!” 

Ezek az olvasott Facebook-kommentek indították e

Televízió, média, telefon, Facebook, online játékok, intelligens kütyük… Szüksége van erre egy gyereknek a mindennapi életben? Miért olyan nehéz lekötni az oviban a gyerekek figyelmét? Miért érezzük azt, hogy egyre több gyerek, egyre többször reagál helyzetekre agresszívan?

Kíváncsi voltam, ezért egy gyors felmérést végeztem óvodás korú gyermeket nevelő ismerőseim körében ezzel kapcsolatban. Igyekszem röviden vázolni az eredményeket.

A 26 válaszadóból 16 lányos, 10 fiús szülő.