Világjárvány… online óvoda… kilátástalanság… Nézd egy kicsit gyerekszemmel!
Egy új év kezdetén mindenki mérlegel. Mérlegre tesszük előző évünket, elért céljainkat, valamint terveinket és vágyainkat a következő évre. Szerintem bátran mondhatjuk, hogy a 2020-as év mindenki számára sok változást és nehézséget hozott. Szembekerültünk egy világjárvánnyal, ami még mindig tombol és szedi áldozatait, kit közvetlen, kit közvetve.
Áldozatokat kellett hoznunk. Megváltozott életünk, megváltozott munkánk, megváltozott szinte minden, ami eddig megszokott volt, átalakult. Vajon mit látott ebből egy kisgyerek? Óvodapedagógusként fontosnak tartom, hogy kicsit belenézzünk a kisgyerek világába.
Őket is hirtelen érte a sok változás, és nem is nagyon értették, hogy most mi történik, és miért van ez így. Látták, hogy apuka, anyuka ideges, hogy kerüljük a szomszéd bácsit, nem megyünk játszani a barátokhoz és ez őket is elszomorította. „Online óvoda? Az meg mi?” Nem értették, hogy miért történik minden, mégis hamar alkalmazkodtak, sőt a vidámság is ott csillogott a szemükben. Vakáció kezdetekor volt alkalmam megkérdezni őket, hogy hogyan telt az elmúlt időszak. Egyöntetű válaszok voltak: „Jól, mert sokat voltunk együtt.”
Mikor ősszel megnyitották az óvodákat, iskolákat, bár mindenki tudta, hogy egy kicsit jobban kell figyelnünk egymásra, meg a tisztaságra, hogy sokáig tudjunk oviba járni, mégis minden kisgyerek csillogó szemmel, nagy mosollyal, ujjongva lépett be ajtón, Majd, ahogy teltek a hetek, újból egyre többen lettek betegek, és újra meg kellett élni, hogy bezárták az óvodát, iskolát. Viszont mikor megkérdeztem őket, hogy szomorúak-e, hogy megint csak képernyőn fogjuk egymást látni, szinte mindenki azt válaszolta: „Hát szomorú vagyok igen, de tudom, hogy egyszer úgy is elmúlik, mit nekünk a koronavírus!”. Akkor éreztem először, hogy az ő szemükkel kell nézni a világot.
Hogyan vegyük észre a reményt az új év kezdetén mikor még nem igazán látjuk??? Nézzünk egy kisgyerek szemével, figyeljünk rájuk, hallgassuk meg őket és tanuljunk tőlük! Tanuljuk meg mindenben a jót megkeresni, és akkor kinyílik a világ és talán új reményekkel nézhetünk a jövőbe. Ha ez sikerül, akkor bátran mondhatjuk: „BOLDOG ÚJ ÉVET 2021!”
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.