adventi koszorú

 

Emlékszem gyerekkoromban, alig vártam a Mikulás és az angyal eljövetelét. Hatalmas izgalommal készültem, és mikor megszólalt a csengő szaladtam, ott volt a sok finomság, a játék, vagy épp a ruha, de ott volt a virgács is Mikuláskor és a karácsonyfa karácsonykor. Nem volt akkor még bőségzavar, az első kivi nekem még szőrős krumpli volt, vagy, ahogy Erdélyben mondjuk pityóka. Nem is a rengeteg ajándék jelentette a varázslatot, hanem a keretet adó mese: ki a Mikulás? Hogyan hozta be az angyal a karácsonyfát? Miért nem vettem észre? És tényleg olyan fehér ruhás, szőke, kékszemű az angyalka, mint a mesékben? Millió, akkor még megválaszolatlan kérdés, de olyan szép volt, olyan csillogó, olyan igazi varázslatos, azóta is keresem, várom ezt az érzést, és ha nem is jön el, a múlt emlékeit idézem fel újra és újra.

Az óvodai munkám során is igyekszem ezt a varázslatos világot megteremteni, próbálom azonban megértetni, hogy nem az ajándék a lényeg, hanem maga az ünnepkör jelentése, hogy megszületett Jézus, a világ megváltója. Az adventi időszak folyamán várakozunk, az ő eljövetelét várjuk, mikor pedig karácsonykor megszületik a mi szíveinkben újra, akkor örüljünk, vigadjunk, énekeljünk és adjunk hálát. Azonban még a két, három, de még a négy, öt éves gyerek sem lát igazán mást, csak a Mikulást, aki hozza az édességet, az adventi koszorút, aminek a gyertyáit minden vasárnap meggyújtjuk, karácsonykor pedig a szép csillogó, villogó karácsonyfát, amely alatt ott van a kívánt ajándék, már amennyiben az ,,angyalka zsebe” megengedheti magának a kívánságlista minden tárgyát odavarázsolni a fa alá.

Ebben az időszakban a hagyományok is még inkább előtérbe kerülnek, vidékenként, vallásonként más szokással találkozhatunk. Szebbnél szebb hagyományokat őrzünk, amelyeket a családokban is többé-kevésbé ápolnak, az óvodában a vidékek hagyományainak változatosságait mondjuk el, ismertetjük meg a gyerekekkel.

Első hagyománnyá lett, mind protestáns, mind katolikus környezetben, az adventi koszorú készítése. Mint ismeretes, a szokás a 19. században jelent meg, majd terjedt el és vált népszerűvé. Ez az első ráhangolódási lépés az ünnepre. Legtöbb helyen még a felnőttek sem tudják pontosan, mit is jelent az advent vagy mi a szimbólumrendszere, de az óvodában helye és ideje van az adventi hétnek, a felkészülésnek, a megértésnek. Az örökzöld fenyőből készült koszorú a reményt, az életet, Isten örökkévaló szeretetét jelenti. A gyertyák Jézus eljövetelének közeledtét, ugyanakkor a négy gyertya négy fogalmat is jelöl: a hitet, reményt, szeretetet, békét. Csodálattal, legtöbbször tátott szájjal hallgatják a gyerekek A négy adventi gyertya történetét. A katolikus hitvilágban a gyertyák színe három lila, a bűnbánat színe és egy rózsaszín a harmadik vasárnapja az adventnek, ami az öröm vasárnapja, de ma már a színek és a formák is megreformálódtak, a hagyományostól eltérő szín és formavilággal is találkozunk. A családokban szakrális jelentése, maga a lényege átalakult az adventi koszorú inkább a lakás díszítésére szolgáló elem. De oktatás által, magyarázat által a piciny kis szívekbe, fejekbe beültetve a hitet és a hagyományokat, újra megtelik jelentéssel az ünnep és az adventi időszak.

Az évek során, az adventi héten a gyerekekkel lehetőségeinkhez mérten készítettünk már színes papírból adventi koszorút, készítettünk modernebb fűzfavessző alapra feltekert kötött anyagból koszorút, de az egész termet ellepő fenyőágakból összerakott koszorúformát is, amelyre papírból került fel 24 gyertya, ahogyan a legelső adventi koszorún is annyi volt.

A vírus okozta nehézségek miatt ez az ünnepi várakozás is más lett. Nincs minden gyereknek lehetősége (hátrányos helyzet, eszközhiány, funkcionális analfabetizmus) az online térbe csatlakozni a találkozóinkhoz, beszélgetni, új ismereteket szerezni. Néhányukkal Google Classroomban, Facebookon vagy épp sms-ben tartjuk a kapcsolatot, akikkel itt sem, azoknak maradnak az időközönként hazaküldött elkészítésre ajánlott feladatlapok, színezők. Így pedig a csoda megteremtése, a hagyományok átadása a szülőkre, nagyszülőkre marad, a helyzethez mérten, lehetőségekhez mérten ők adják át a legjobb tudásukat a gyerekeknek.

A COVID- 19 vírus előtti időkben

A karácsonyt megelőző hetek a varázslat hetei, minden beszélgetésünk, versünk, mesénk, dalunk ünnepi töltetű, megalapozva a csodára való várakozást, a kis Jézus születésére való várakozást. Adventi dalaink között az Adventi hírnők, az Ég a gyertya ég című dalok szerepelnek.

Az ünnep mindig különleges, az intézményes keretek közé is becsempészünk sok-sok különleges dolgot, ilyen például, hogy testvérkapcsolatot építettünk ki más óvodákkal és meglátogattuk őket, ahol hagyományos ünnepi étellel, töltött káposztával meg kaláccsal és teával vártak. De volt már szülői délután is, ahol a szülőkkel együtt teáztunk, beszélgettünk, kézimunkáztunk. Ez az alkalom egy külön élmény számomra, hiszen a kezdeti feszültség feloldódása után, olyan jó hangulat kerekedett, hogy haza sem akartak menni. Jó volt látni, amikor a szülőből ismét gyerek lesz, és próbálkozik, mérgelődik, ha valami nem megy, utána pedig örül, mint egy kisgyerek, hogy igenis sikerült, valami szépet hozott létre. Az ilyen esemény nemcsak az ünnepre való készülődéskor jó, megszervezhető, hiszen nagyon fontos a szülőkkel való jó kapcsolat kialakítása, mivel közösen neveljük a gyerekeket, és kell az a pár óra a felnőttnek is, hogy kilépjen a hétköznapi mókuskerékből.

A 2019-es évben a székelyberei adventi készülődéses teadélutánon, dalolással egybekötött családias légkörű kézimunkázásra került sor, ahol egy asztali dísz és egy hópehely született a szülők keze alatt. (folytatás következik)

 

A képes összeállításban megtekinthető az évek során készített adventi koszorúink változatossága és a szülői teadélután pár pillanata. Továbbá QR kódként ünnepi versek, mesék, dalok és kézműves tevékenységek gyűjteménye.

 

Székelyberei óvodások adventi készülődése

 

2020. december 10.
Nagy Tímea
Nagy Timea

Óvónő vagyok. Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen, egy a városhoz közeli falucskában élek. Tanulmányaimat a marosvásárhelyi Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végeztem.

Írásaimmal célom, hogy bemutassam a közösségeinkben folyó néha nehéz, de annál csodálatosabb munkát és azok eredményeit. Népi hagyományaink megőrzése rajtunk is áll vagy bukik. Az óvodában rakjuk le a kibontakozó életek alapjait, az első behatások életre szóló élményt jelentenek, ezekből építkezünk. Az átélt élmények örökre szólnak. Remélem, az olvasó is meglátja a csodát, amelyet a gyermeki szívek vidám együttdobbanása jelent.