Beszédes gyerekrajzok

Naponta látjuk – mi óvodapedagógusok és szülők – a gyerekeket rajzolni. Egyik kedvenc elfoglaltságuk ez, gyakran halljuk: „Kérek egy lapot, rajzolni szeretnék”. Vajon meg is nézzük azt, hogy mit is ábrázolnak ezek az igencsak „beszédes” rajzok, vagy csak örülünk annak, ha a gyerekek lefoglalják magukat egy kis időre?!

A gyerekek számára a rajz az önkifejezés egyik eszköze. Szóban még nem képesek az érzéseikről beszélni, viszont megteszik ezt rajzaikban. Tudattalanul is közlik a belső feszültségeiket, örömüket, bánatukat. Itt, a rajzban is megjelenik – a játék mellett – az elaborációs mechanizmus, vagyis amikor a gyerek „kirajzolja” magából a benne lévő érzéseket, feszültségeket. Rajzolás során előjönnek olyan tudattalan tartalmak is, amelyeket a gyerekek sérelemként vagy hatalmas örömként éltek meg.

Ekkora - mekkora

A rajz a kommunikáció egyik eleme gyerekkorban. Gyakran lerajzolják, mit szeretnének, mit kérnek. A rajzból sok minden kiderülhet. Ám nem szabad egyetlen rajzból különösebb következtetést levonni. Ehhez több rajzra van szükség és alapos megfigyelésre.

Kezdetben a kisgyerekek rajzai még leginkább irka-firkák, ám ezeknek a firkálásoknak a mozdulat öröme a lényege, a papíron való nyomhagyás. Ugyan megnevezi azt, hogy mit ábrázol a rajz, még ha az nem ismerhető fel annyira. Viszont a jelentés még változó lehet, a következő percben teljesen más megnevezést kaphat a lerajzolt figura.

A gyerekrajzok is különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül. Három éves kor körül kezd láthatóvá válni a gyerekek rajzaiban az ábrázolás szándéka, amikor már kezd jobban felismerhetővé válni a rajz. Megpróbálja, ám még nem tudja lerajzolni azt, amit lát. E korszak jellegzetessége a „fejláb” ember.

Fejlábember

Embert akar rajzolni, viszont fejet és abból kinövő lábakat és kezeket rajzol. A rajz még aránytalan, az emberek akár nagyobbak is lehetnek a házaknál, a virágok is olyanok, mint az emberek. A lerajzolt elemek még nem alkotnak teljes egészet, az autó kerekei fölött lebeg, nem kapcsolódik hozzá. A rajzból is látszik a gyermek fejlettsége, mennyire képes a valósághoz hasonlóan lerajzolni valamit. Az emberábrázolás a testsémával van összefüggésben például, bár tudja, hol van a keze, a feje, a hasa, rajzaiban ez még nem mutatkozik meg.

Fejlábember

Ötéves kor környékén már valósághűbb az ábrázolás. A szerint rajzolja le a dolgokat, hogy mit tud róluk; az ábrázolt tárgyak gyakran átlátszóak. Majd csak később, kb. 10 éves korban lesz képes arra, hogy úgy rajzolja le a dolgokat, ahogy azok valójában kinéznek.

A családrajz a gyermek megismerésének talán legfontosabb rajzvizsgálati módszere. A családrajzok szerepe: a gyerek verbális közléseit kiegészítik, segítségükkel kimutatható a család esetleges működési zavara, kimutathatóak a családi konfliktusok.

Családrajz

A rajzban megmutatkozik a gyerek aktuális hangulati és érzelmi állapota, a családban elfoglalt helye, kapcsolata a családtagokkal.

Megfigyelési szempontok a rajz elemzéséhez:

• A rajz általános színvonala (fejlettségi szint, életkorhoz viszonyítva)
• A rajzlap felületének felhasználása (a figurák mérete összességében), kompozíció, térhasználat
• A figurák közötti távolságok (kartávolsághoz viszonyítva)
• Kivel kezdi és kivel fejezi be a gyermek a rajzot
• A figurák rajzolási sorrendje a családon belül
• Az egyes szereplők rajzát megelőző reakcióidő
• Kik kerülnek a lapon egymás mellé
• Kik kerülnek egymás alá vagy fölé
• Kit felejt le a gyermek a rajzról
• Akadályok (például tárgyak), amelyek elválasztják a figurákat
• Méretbeli viszonyok a figurák között
• Ki kivel érintkezik
• Ki, ki felé fordul vagy kinek fordít hátat
• Tekintetirányok
• Az egyes figurák arckifejezése vagy arctalansága (ha másoknak van arca)
• Az egyes figurák érzelmi jellemzői (például kedves, vidám, szomorú, dühös, fenyegető)
• Azonosulás és azonosítás
• A színvonal és a vonalvezetés közötti különbségek az egyes alakokon
• Radírozás, áthúzások, egyes alakok aláhúzása, átfirkálások, X-szindróma a figurán vagy a nevén, befejezetlenség, esszenciális részek lehagyása (Vass, 2011)

Családrajz

Fontos megfigyelni a rajzolás folyamatát, figyeljük a gesztusokat, mimikát, hasonlítsuk össze a korábbi és későbbi rajzokat. Kérdezzük meg, mit ábrázol a kép, mit miért rajzolt. A figurák mellett a színválasztásnak is jelentősége van, milyen színnel/színekkel rajzol a gyerek. A rajzelemzésről bővebben Vass Zoltán könyveiből olvashatunk, ahol betekintést nyerhetünk a hétlépéses rajzelemzésbe.

Felhasznált irodalom:

1. Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Budapest, 2006.

2. Vass Zoltán: A képi kifejezéspszichológia alapkérdései. Budapest, 2011.

3. Vass Zoltán: A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Budapest, 2006.