Blogok

Amikor a nyáron is működő óvodákra gondolok, mindig megjelenik a szemem előtt egy fotó, amely a különféle közösségi oldalakon terjed ebben az időszakban. A fotó két részből áll. Az egyik felén egy gyerekcsoport ül az asztalnál és az van odaírva, hogy „Óvoda tanév közben”. A másik felén ugyanaz a gyerekcsoport látható, csupán a szöveg változik arra, hogy „Óvoda nyáron”. A képet látva mindig elgondolkodom azon, hogyan válhatott valami ennyire természetessé úgy, hogy abszolút nem természetes.

A napokban szerencsém volt megnézni a Gyulai Várszínház és a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház közös produkcióját, a Tótékat, vendégelőadásként a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban. Örkény István drámája nem is lehetne aktuálisabb, viszont ami igazán magával ragadott, az a felfokozott színházi élmény, amit a darab nyújtott. A kiemelkedő karakterek, a több szálon futó cselekmény, a dinamika, a ritmus, a groteszk folyamatos jelenléte egy valós, de mégis olykor hihetetlen világba repítette a közönséget.

„Volt egyszer egy kicsi lány, akiről az egész környék tudta, mennyire szeret hisztizni. Már reggel kezdte, amikor anyukája fel akarta öltöztetni, visítva tépte le magáról a ruhákat…A bölcsibe vezető úton lefeküdt a földre, cipeltette magát, rugdosott. Vásárlás közben ordított, minden édesség kellett volna neki. Máskor azért vágta magát földhöz, mert zöld helyett sárga szívószálat kapott.

Szeretem a népi gyermekjátékokat, minden időszakra, minden témában fellelhető egy kis mondóka, egy kis mutogatós versike, egy körjáték, egy kiszámoló, vagy páros forgó, fogócska, futó játék. Olyan széles és bő a magyar népi játékok tárháza, hogy mindent összeírni sem lehet.

Hivatalosan június 1-jén ünnepeljük a nemzetközi gyereknapot, Magyarországon május utolsó vasárnapja a gyerekeké. Az interneten rákeresve kevés információt találunk magáról a gyereknapról. Sokáig én se voltam tisztában a valós jelentésével. Szerintem sokan napjainkban se vannak tudatában a gyereknap jelentőségével, mindössze annyit tudnak, hogy ilyenkor gyereknapi rendezvények vannak a városokban. Vidámparkok, légvárak várják a gyerekeket. De valóban ennyiből áll a gyereknap jelentősége? Némi körhintázás, légvár, két gombóc fagyi, pár játék vásárlása?

„Cigány óvónő vagyok” – mondta egy kollégám gyakran. Ez azt jelentette, hogy 95-100 százalékban roma gyerekei voltak. Aranyosak, kedvesek, szeretni valók, de kicsit más a velük való munka. Ezt csak az tudja igazán, aki dolgozott ilyen közösségekben. Mi minden kicsi sikernek örülni tudunk.

„Elindultunk az oviba, egyik kezem az anyáét fogja, másikban a plüss cicámat szorongatom, kicsit félek, ez az első napom. Előttünk nagyobbacska kislány ballag az anyukájával, hátán hátizsák, de ő nem olyan félénk, mint én. Megfordul:

- Te is a mi ovinkba fogsz járni? - kérdezi.

- Igen. - felelem félénken.

- Meglátod, nagyon jó lesz!

Robert Fulghum amerikai író és lelkész gondolataival még tanulmányaim alatt találkoztam, mondandója már akkor belém vésődött. A több éves óvodai gyakorlat, illetve maga az élet ráébresztett arra, hogy különbség van aközött, amit egy emberöltő alatt tudnunk kell és amit tudni érdemes. Mert gondoljunk csak bele, az évek múlásával a tanulási folyamatok gyakorta csak a számolásra, írásra, olvasására, memorizálásra korlátozódnak.

Mi óvodapedagógusok többféle temperamentumú és személyiségű gyerekkel találkozunk munkánk során. Éppúgy, mint a felnőtteknek, a gyerekeknek is nagyon gyorsan változik a hangulatuk. „Olyan változékony a hangulata, mint az időjárás”- szoktuk mondani; ez így van a gyerekeknél is. Egyik pillanatban vidámak, mosolygósak, pár perc múlva pedig már sírnak, rosszkedvűek valami miatt. Sajnos egyre több gyerek félénk, dacos, visszahúzódó, esetlegesen agresszív, vagy szorongó. Valóban szoronghat már egy gyerek is? Már egész kisgyermekkorban, pár hónaposan feltételezhető a szorongás.

Óvodáskorban a gyerekek az érzékelés, az észlelés, a figyelem és az emlékezet segítségével ismerhetik meg leginkább a környezetüket.

Ezeknek egy közös mozgatórugójuk van, mégpedig az a tény, hogy a játék pozitív élményeket, érzelmeket ajándékoz a gyerekeknek, ebből kifolyólag az iránt mutatnak érdeklődést, arra figyelnek igazán oda, ami érzelmileg megragadja őket.