Ha elérkezik a tavasz, a természetben minden megújul. Kibújnak a virágok, rügyeznek a fák, újra zöldül a fű és melegebben süt a nap. Ez a változás a hideg tél után mindig jó érzéssel tölti el az embert, de vajon ahogy a természet, úgy képesek vagyunk mi is megújulni?
Óvodai munkám során rengeteg nehézséggel szembesültem. Sokszor ütköztem kisebb vagy nagyobb akadályokba és bizony volt olyan, hogy úgy éreztem belefáradok, nem tudom újrakezdeni a napot és már nem is igazán szeretném. Ilyenkor jól jön egy kis „tavasz”, hogy újra tudjam kezdeni.
Ahhoz, hogy megértsük mibe is fárad bele egy óvónő, fontos megismernünk, mivel is dolgozik. Egy óvónő számos szerepet tölt be egy nap folyamán kezdve onnan, hogy reggel, amit az első kisgyerek belép az óvoda kapuján segít neki az öltözködésnél, majd a gyerekek szabad játéka alatt előkészíti a napi tevekénységekhez szükséges eszközöket, persze ezt úgy, hogy közben folyamatosan ki-be járkál, mikor egy újabb kisgyerek érkezik. Ha valamin összevesznek a gyerekek, kibékíti őket, megkeresi az elveszett kirakósdarabot... És ez még csak a nap eleje! A szabad játék után következik a reggeli rutin: torna, beszélgetés, naptárkitöltés, kézmosás, reggeli vagy tízórai. Mivel sajnos a legtöbb óvodában nincs dada, sőt sokszor még takarító vagy karbantartó személyzet sincs, így bármilyen nehézség adódik, azt mind az óvónőnek kell megoldania. Mire elérkezünk a nap fő részéhez a megtervezett tevékenységek (játékos feladatok, fejlesztések) megvalósításához, a legfittebb óvónő is elfárad, bármennyire is tagadja. Végül a nap végén az újbóli szabad játék alatt, mikor azt gondolnánk, hogy megpihenhetünk egy kicsit, természetesen halomban áll az el nem végzett papírmunka és még a gyerekekkel is jó lenne kicsit játszani... úgyhogy szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a nap végére sokszor holtfáradtan érkezünk haza.
Mikor minden nap ugyanilyen fárasztó és még hozzá jön egy vagy több akadály, nem csoda hogy elfáradunk, és úgy érezzük hogy nincs erőnk újrakezdeni. Mi az, ami ilyenkor elhozza a tavaszt? Számomra mindig a gyerekek, ők, akik sokszor látják, hogy mennyi dolga van az óvónéninek és hoznak egy kávét a babakonyhából, megfésülik a hajam vagy virágot hoznak az udvaron, de olyan is van, hogy csak leültetnek a kisszékre, hogy megpihenjen a lábam... és így tovább. Az ilyen kis apró kedvességek sokszor többet érnek bárminél. Én ezekből táplálkozom, számomra ezek hozzák el a tavaszt, és segítenek mindig megújulni. Ezt tanácsolom másnak is, vegyük észre az apró kedvességeket, szépségeket, csodákat, amik körülöttünk vannak és ha úgy érezzük belefáradtunk ezek naponta elhozzák a tavaszt életünkbe.
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.