Együtt a Földért! Sok kicsi sokra megy

Az elmúlt héten, április 22-én méltattuk a Föld napját. Óvni kell Földünket, azt a helyet, ahol élünk, ami otthont ad nekünk, ami körbevesz minket. Halljuk ezt a médiából, s nagyon sok helyről, azonban mégis azt látjuk, hogy az emberek többsége szemetel, nem törődnek a környezettel. Miért van az, hogy tudjuk, hogy védeni kellene a környezetet, ám mégsem ezt tesszük.

Nagyon sok minden más mellett, a környezetvédelemre való nevelés is olyan dolog, amit már óvodáskorban el kell kezdeni. Számtalanszor hangsúlyozzuk munkánk során, hogy „ne dobd el a szemetet”, vagy ha mégis eldobta valaki „légy szíves, vedd fel”. Azonban nem csak ennyiből áll környezetünk védelme és tisztán tartása.

Nyilván nemcsak az óvodában és iskolában kell erre oktatni a gyerekeket, hanem nagyon fontos, hogy már a családban elkezdődjön a környezettudatosságra való nevelés. Ám mivel a gyerekek a nap nagy részét az óvodában és az iskolában töltik, nagyon sok hatás éri itt őket. Amit látnak, azt „szívják magukba”. Ahogyan viselkedünk, cselekszünk, a gyerekeink, tanítványink is azt fogják csinálni. Ez minden szempontból helytálló. Jelen esetben, ha azt látják a gyerekek, hogy szemetelünk, akkor ők is azt fogják tenni. A pedagógus akarva, akaratlanul is példa a gyerekek számára, akire felnéznek, akinek a viselkedését követik.

Kiskoromtól kezdve én is azt láttam a szüleimtől, hogy ne dobjam el a szemetet, ami újra felhasználható, azt tegyem el, s később valamire jó lesz. Ez annyira belém nevelődött, hogy a konzervdobozokat sem dobom ki, mert fel lehet használni másra, például asztali tolltartó készíthető belőle, de óvodai ajándékkészítéshez is használtunk már konzervdobozokat. Nagyon szeretek kézműveskedni és számtalan olyan dolog van, amit azért nem dobok ki, mert abból még lehet alkotni valamit. Tavasszal, az elveteményezett paradicsomokat levágott flakonokba ültettük ki ovisaimmal, a flakon felső részéből pedig merőkanál készült, amivel a földet rakosgattuk. Ezt szeretném átadni nekik, hogy majd ők is környezettudatos felnőttekké váljanak.

A Föld napja során beszélgettünk a gyerekekkel a bolygónkról, a szemetelésről, az újrahasznosításról. Meglepő volt számomra, mennyire képben voltak a témával kapcsolatban. Beszéltünk a komposztálásról is, ami már akkor megvalósítható, ha rendelkezünk egy kis kerttel. Napjainkban sajnos már faluhelyen is azt tapasztalom, hogy az emberek mindent a szemétbe dobnak, még a komposztálható dolgokat is. Itt Ukrajnában nagyon kevés helyen vannak szelektív hulladékgyűjtő pontok, mégis fontos már óvodáskorban a helyes szemétgyűjtésre megtanítani a gyerekeket.

A program része volt, hogy az óvoda területén egyik nap közösen több fát ültettünk, másnap pedig virágokat. Reméltem, sikerült elvetnem a gyerekekben a környezetvédelem magjait, s hogy a sok beszélgetésből megértik, és a cselekedeteimből megtapasztalják, mit is tehetnek Földünkért. Nagyon meglepődtem, amikor a megemlékezést követő héten az egyik ovisom azt újságolta, hogy ő madáretetőt készített egy dobozból, a másik gyerek meg azt, hogy ő pedig egy flakont használt újra. A minap pedig arra lettem figyelmes, hogy két kis ovisom a homokozóban a leszakított pitypangot gondosan takargatja befelé homokkal. „Virágot ültetünk” – felelték kérdésemre.

Amit most itt említettem, csak pár dolog. Számtalan van még, amit megtehetünk azért, hogy megőrizzük bolygónkat az utókor számára. Ezért fontos már óvodáskorban elkezdeni, hogy minél kisebb kortól ebbe nevelkedjenek bele a gyerekek. S nem csak a Föld napján kell ezt cselekednünk, hanem az év minden napján, hogy szokássá alakuljon, s így a jövőben nem válnak szemételdobáló felnőttekké. Minden egyes dolog számít, amit a Földünkért teszünk, mert „Sok kicsi sokra megy!”.