Orosz Éva blogja

Hivatalosan június 1-jén ünnepeljük a nemzetközi gyereknapot, Magyarországon május utolsó vasárnapja a gyerekeké. Az interneten rákeresve kevés információt találunk magáról a gyereknapról. Sokáig én se voltam tisztában a valós jelentésével. Szerintem sokan napjainkban se vannak tudatában a gyereknap jelentőségével, mindössze annyit tudnak, hogy ilyenkor gyereknapi rendezvények vannak a városokban. Vidámparkok, légvárak várják a gyerekeket. De valóban ennyiből áll a gyereknap jelentősége? Némi körhintázás, légvár, két gombóc fagyi, pár játék vásárlása?

Mi óvodapedagógusok többféle temperamentumú és személyiségű gyerekkel találkozunk munkánk során. Éppúgy, mint a felnőtteknek, a gyerekeknek is nagyon gyorsan változik a hangulatuk. „Olyan változékony a hangulata, mint az időjárás”- szoktuk mondani; ez így van a gyerekeknél is. Egyik pillanatban vidámak, mosolygósak, pár perc múlva pedig már sírnak, rosszkedvűek valami miatt. Sajnos egyre több gyerek félénk, dacos, visszahúzódó, esetlegesen agresszív, vagy szorongó. Valóban szoronghat már egy gyerek is? Már egész kisgyermekkorban, pár hónaposan feltételezhető a szorongás.

Két hete, február 24-én, szerdán még épp a szokásos tavaszi veteményezést végeztük a gyerekekkel, hagymát ültettünk, paprikát, paradicsomot vetettünk. Nagyon vidáman telt a nap, a gyerekek nagy örömmel vettek részt ebben a munkában. Nem gondoltuk volna, hogy az elvetett magokat talán nem fogják látni a gyerekek kikelni, növekedni. De ez most a legkisebb gond…

Naponta látjuk – mi óvodapedagógusok és szülők – a gyerekeket rajzolni. Egyik kedvenc elfoglaltságuk ez, gyakran halljuk: „Kérek egy lapot, rajzolni szeretnék”. Vajon meg is nézzük azt, hogy mit is ábrázolnak ezek az igencsak „beszédes” rajzok, vagy csak örülünk annak, ha a gyerekek lefoglalják magukat egy kis időre?!

Nincs két egyforma ember a világon – szokták mondani. Valóban így is van, minden gyerek és ember más jellemvonásokkal rendelkezik. A gyerekek meghatározott jellemvonásokkal születnek, különböző temperamentummal vagyunk „megáldva”, melyek a környezet és benyomások hatására módosulhatnak. A temperamentum más néven vérmérsékletet jelent, ami nem más, mint a külvilág ingereire adott válaszok együttese.

„Alig várom már, hogy iskolás legyek…” halljuk mi óvónők sok gyerek szájából ezt a mondatot az ovi utolsó napjaiban, amelyek már oly nehezek a gyerekeknek. Főleg azért mert ők már akkor iskolába szeretnének menni.

Néhány nappal az iskolakezdés után, s még később is, néhány gyerek szomorúan megjegyzi, hogy de jó volna még óvodába járni.

-        Na milyen az iskola, hogy tetszik? (Kérdeztem az egyik kisgyerektől nemrég)

-        Rossz!

-        Miért mondod ezt?

-        Azért mert nem lehet sokat játszani, csak kicsit.

Itt a nyár, a kikapcsolódás, a pihenés ideje, ilyenkor minden más. Így van ez az oviban is, nyáron általában kötetlenebb foglalkozásokat tartunk, mint a tanév többi napján. Ilyenkor mindig játszunk önkéntes játékot, a gyerekek érdeklődésére alapozva, például kint az udvaron krétával rajzolunk a földre, tornázunk, sétálunk s így tovább… Természetükből adódóan minden gyerek nagyon virgonc, mozgékony. Részben, de nem csak ezért, a sport az egyik olyan alap, amit már kiskorban fontos beépíteni a gyerekek napirendjébe.

Szereted a munkád? Szereted a gyerekeket? Az utóbbi időben nagyon sokan tették fel nekem ezeket a kérdéseket. A válaszom minden esetben az volt, hogy természetesen igen, ha nem szeretném, nem lennék pedagógus.

Az elmúlt héten, április 22-én méltattuk a Föld napját. Óvni kell Földünket, azt a helyet, ahol élünk, ami otthont ad nekünk, ami körbevesz minket. Halljuk ezt a médiából, s nagyon sok helyről, azonban mégis azt látjuk, hogy az emberek többsége szemetel, nem törődnek a környezettel. Miért van az, hogy tudjuk, hogy védeni kellene a környezetet, ám mégsem ezt tesszük.