Köztudottan a farsang a télbúcsúztatás, a vidámság ünnepe, amelyhez számos néphagyomány kapcsolódik. Az óvodában is él sok hagyomány. A gyerekeknek ez az izgalmak, a móka és kacagás, illetve a jelmezbe öltözés, szülőknek pedig talán a kihívások és a kreativitás időszaka: „Milyen jelmezbe bújjon a csemetém az óvodai farsangon? Kölcsönözzünk valamilyen maskarát, vagy ügyeskedjünk otthon?” – teszik fel sokan ilyenkor a kérdést.
Szülőként személy szerint a saját kezűleg gyártott jelmezeket kedvelem, már csak azért is, mert a hagyományőrzés híve vagyok. Régen nem volt boltokban kapható Pókember vagy Anna és Elza kosztüm, de nagyon könnyű volt elkészíteni egy klasszikus Piroska jelmezt, vagy akár egy bohóc maskarát. Emlékszem, gyerekként boldogsággal töltött el, amikor anyukám megvarrta a jelmezemet, éreztem, hogy fontos vagyok, éreztem, hogy törődik velem, odafigyel rám azzal, hogy annyi időt és energiát szán a jelmezkészítésre. Ezért számomra a farsang valóban egy „mesebeli karnevál” volt.
Örülök, hogy a tíz éves óvónői pályám során nagyon sok kreatív szülő munkájával találkozhattam, láttam csiga-jelmezt, „elefánt bőrbe bújt” kislányt, minion maskarát, saját készítésű bárány jelmezt, de ötletességről, gazdag fantáziáról árulkodik a bankrabló figura, vagy a görbe bottal járó öreg néni alakja, csak hogy néhányat említsek a sok közül. Ilyenkor megmelegszik a szívem, és saját gyerekkorom álarcosbáljai jutnak eszembe.
Bárhogy döntünk, akár mi magunk készítjük gyerekünk jelmezét, akár kölcsönözzük azt, egy biztos: a gyerekek személyiségfejlődésben nagy állomás ez az időszak, mert a beöltözés, mókázás során erősödik önbizalmuk, nyitottabbá, elfogadóbbá válnak, megtapasztalják a „jó együtt lenni” érzését.
Az óvodánkban minden évben ragaszkodunk a farsangi hagyományok felelevenítéséhez: jelmezbe öltözünk, magyar csujogatókat adunk elő a gyerekekkel, párválasztós színdarabokat és népi körjátékokat játszunk, dalokat énekelünk, vidám ügyességi feladatokkal színesítjük a farsangi télűzést, „puffancsot”, azaz fánkot eszünk, hangoskodunk, vigadunk, hogy megijedjen és elfusson a tél.
A gyerekek nagyon szeretik a zenés ügyességi játékokat, minden évben farsangra készülve seprűt táncoltatunk, székfoglalózunk, lufit söprünk, láb alatt bújósat játszunk, de ez csak néhány a sok színes lehetőség közül, melyek során garantált a vidám hangulat.
Azt kívánom mindenkinek, hogy maradjon meg a mindennapokban a farsangi időszakot jellemző és meghatározó önfeledt jókedv, hogy ne csak ebben az időszakban legyen móka és kacagás, hogy mindig ilyen gyermeki hittel tudjuk elkergetni a „téli szürkeséget.”
Véleményem szerint az óvodában ehhez feltétlenül szükség van egy nyitott intézményvezetőre, aki mindig támogat. Szükséges egy megfelelő tudású zenenevelőre, aki a magyar népdalok színes tárházát bemutatja a gyerekeknek. Kellenek még kreatív óvodapedagógusok, akik színesnél színesebb, vidám játékokkal lepik meg a gyerekeket nap, mint nap; türelmes, segítőkész dadusok; finom ételeket készítő szakács nénik; együttműködő szülők és aranyos, életvidám, mindent pozitívan látó gyerekek. Hálás vagyok, hogy a mi óvodánkban, egy kárpátaljai magyar kisebbségi intézményben ez mind megvan, és ennek köszönhetően nálunk az év minden napján „farsang” lehet.
*Ghymes: Volt nékem szeretőm
Pallagi Nikoletta vagyok, egy kárpátaljai magyar óvoda óvónénije immár tíz éve. Szerencsésnek vallhatom magam, hiszen egy összetartó csapat tagja vagyok, családként terelgetjük a ránk bízott gyerekeket, mindenki egyenrangú tagja közösségünknek! Eredetileg magyar nyelvet és irodalmat tanítanék, de mégis az óvodapedagógia lett az én utam. Kicsi gyerekekkel foglalkozni igazán öröm, hiszen az elismerés őszinte szívekből fakad. Példát mutatni, játszva nevelni, hagyományt őrizni, anyanyelvünket ápolni, értéket közvetíteni-ezek mutatnak utat és adnak igazán értelmet számomra a nehéz időkben is!