Talán már sokat boncolgatott témává vált a vírus jelentette károk feltérképezése, hiszen nem csak anyagilag, de egészségügyileg, lelkileg is megviselte a Föld lakóit. Mikor mi felnőttek is gyakran kapkodjuk a fejünket, és egyik pillanatról a másikra változik meg az életünk, gondoljunk csak bele, mi mehet végbe egy gyerek lelkében. Az a bizonytalanság, az a félelemérzet, ami bennünk megvan, ugyanúgy átragad rájuk, megérzik a nagy feszültséget, a nagy nyomást. A gyerekek élete is fenekestől felfordult, az online oktatás, a home office az ő életükben szintén változást hozott. Bár Romániában az óvodában nem volt kötelező a maszk használata, mégis sok gyereket tavaly ősszel maszkokkal indítottak útnak, mivel sokszor a felnőtt sem tudta követni az aktuális szabályozást. A csapból is ez folyik, a médiából sokszor szerintem túlságosan rettegéskeltő hírek eljutottak a gyerekekhez is, mindennapi témává vált a vírus, hitek és tévhitek sokasága.
Változott az egész eddigi, úgymond normális életvitel, szociális lényekből, mindenki mindenkitől elzárkózva éli világát, mert sosem tudni, kiben mi van, épp ki a vírus hordozója.
A gyermeki lélek törékeny, az óvoda nyújtotta szocializálódási közeg megtelt szabályokkal, már amikor volt jelenléti oktatás. ,,Ne nyúlj ide! Ne nyúlj oda! Ne menj közel! Most nem puszilkodunk! Tilos az ölelés! Ne bújj hozzám, nem szabad! Ami a tiéd ne add másnak!...”
Képesek vagyunk feldolgozni azokat a töréseket, veszteségeket, amelyeket az utóbbi idők válságos helyzete hozott?
Meg kell próbálni, beszélgetni kell, mesélni kell. Ha már ezzel kell élni, hát tegyük élhetőbbé, elfogadhatóbbá a mostani világot.
,, A gyermekkornak két tündérvilága van: cselekvés síkján a játék, és szellemi síkon a mese” (Kádár Annamária)
Mindnyájan tudjuk, hogy a mese nem csak a kommunikációs készséget fejleszti, de segíti a gyerekek fantáziájának kibontakozását, színesítését, fejleszti a lelki világukat. Megtanulják, hogy a jó mindig győzedelmeskedik a rossz fölött, a legkisebb legényke, leányka segítséggel vagy segítség nélkül, de győz. A gyerekek a mi meséink hősei, ők maguk a győztesek, még ha sok próba és nehézség árán is. Ők azok a hősök, akik által majd szebb jövő elé nézhetünk, akikből majd ,,tűzoltó lesz(el) és katona, vadakat terelő juhász” (József Attila).
A mese segít feldolgozni a szorongásaikat, alakítani a világról való képük, segít legyőzni a frusztrációt. Egy maguk kreálta történettel legyőzhető akár a vírus is.
Játsszunk kicsit, legyünk mesélők, alkossuk meg a saját mesénk, ahol minden rózsaszín. Úgy döntöttem én is játszom, mesélő leszek, egy Kornél nevű kisfiú történetének mesélője, aki hős volt, a mi hősünk, az én hősöm, a világ hőse.
Remélem tetszeni fog a történet. J
Kornél, a maszkos hős
Valahol nem is olyan messze, talán csak épp itt a szomszéd faluban történt ez meg, vagy nem is a szomszédban, hanem pont nálunk? Már én sem tudom, pedig nem volt olyan rég, vagy mégiscsak rég lett volna? Tény az, hogy igaz volt, vagy mégsem?
Kezdeném a történetem, abból majd minden kiderül. Mesém főhőse Kornél, egy hétéves kisfiú, aki még keveset látott a világból, még kevesebbet értett a felnőttek dolgaiból, de tudni akarta mindennek a miértjét, a hogyanját. Sokszor kérdéseivel, kíváncsiskodásával az őrületbe kergette a körülötte levőket.
- Hogyan működik a televízió? Hogy láthatjuk a bácsikat, néniket, ha ők más országban vannak? Mi az a műhold? Olyan, mint az igazi hold világít éjjel, hogy ne féljek? De mégis, hogy kerülnek az emberek oda bele? Én is mehetek a televízióba szerepelni? – millió kérdés, és ezeket feltette reggel, délben, este, még éjjel is, ha épp félt elaludni.
Szülei, nagyszülei nagyon szerették Kornélt, de néha már azt sem tudták, hogyan magyarázzanak el neki dolgokat. Hiszen olyan kicsi, hogyan is érthetné meg. Kornél mégis érteni akart mindent, az ő kis fejében kérdések és válaszok sokasága röpködött.
Egyszer aztán karácsony után, hallott valami érdekeset a televízióban. Vuhan városában nagy a baj, sokan meghalnak valami vírusban. Kornél sosem hallott erről a városról, azt sem tudta hol van, de ha a televízióban mondják, akkor biztos létezik, és olyan komolyan mondta a hírekben a bemondó néni, hogy biztosan óriási lehet a baj. Este addig le sem tudott feküdni, amíg nem kérdezte meg édesanyját, hol van Vuhan városa, hol van Kína, mi az, hogy vírus. Anyja szépen elmagyarázta, hogy nagyon messze van ez a város, egy nagy országban, egy másik kontinensen. A vírus pedig egy dolog, ami beteggé teszi az embert, állatot vagy növényzetet. Olyan apró, hogy szabad szemmel nem is látható.
Kornél egész éjjel álmatlanul forgolódott, ha olyan apró, hogy tudja a nagy embereket megbetegíteni, még meg is halhatnak tőle. Aztán elképzelte, hogy jön az aprócska, gonosz vírus, mosolyogva befészkeli magát az emberekbe, meghal nagytata, meghal nagymama, apa és anya is.
- Gonosz, gonosz vírus, gyűlölöm, nem engedem, hogy elvedd tőlem őket! – ordított fel álmában.
Eltelt még egy kis idő, egyre több hír érkezett a koronavírusról, mert, hogy később azt is hallotta, hogy így nevezik. Hallotta a hírekben, hogy más városokba, országokba is elterjedt, egyre több a beteg. Úgy gondolta, hogy hozzájuk, úgysem ér el, az ő szüleit, nagyszüleit nem fogja bántani.
Szépen lassan múltak a napok, Kornél iskolába járt, szülei dolgozni, a nagyszülei pedig otthon töltötték munkával az időt. Nagy farsangi készülődésben teltek ekkor a napok. Kornél az iskolai farsangi mulatságon Zorrónak öltözött, a fekete álarcos hősnek, aki megmenti a világot a gonoszoktól. A mulatságra a szülők is hivatalosak voltak, már megkezdődött a buli, mire apa megérkezett, Kornél látta rajta, hogy ideges. Bál után azonnal hazamentek, ekkor Kornél már nagyon fáradt volt, el is aludt az autóban, mikor bevitték a szobájába megébredt kicsit, ezután hallotta meg azt is, amikor apa anyának mesélte, hogy itt a vírus most már náluk is, be fog zárni a cég, ahol dolgoznak. Ekkor ment ki teljesen az álmosság Kornél szeméből, de hogy lehet ez, hogy jöhetett a vírus idáig el, abból a messzi országból, és ha apa cége bezár, nem fog kapni fizetést, miből fognak élni, Kornél nagyon kétségbeesett lett, ismét eszébe jutott, hogy sok ember meghalhat, félt, hogy ha már idáig jött a vírus, akkor apa, anya s nagyszülei is veszélyben vannak.
Ez után az este után nagyon felgyorsultak az események, apa cége nem szűnt meg, de nem mehetett be a munkahelyre, csak otthonról dolgozhatott, azonban anyáék tényleg bezártak, pincérként nem lehet otthonról dolgozni a számítógépen. Aztán egyik napról a másikra vége lett a sulinak. Mindenki azt mondta, hogy nem szabad érintkezni egymással, nem szabad menni sehova sem, nem mehet Kornél a barátaival a játszótérre, nem foghatja meg társai kezét, de legfőképpen, ami szomorúvá tette, az volt, hogy nem mehet a nagyszüleihez, mert őket félteni, védeni kell a vírustól, rájuk a legveszélyesebb. Bár szomorú szívvel, de Kornél elfogadta, hiszen nagyon szerette nagyszüleit, és nem akarta, hogy bajuk essen.
Kornél is otthon tanult, úgy mondták, hogy online, a tanító néni mindennap beszélgetett velük Google Meetingben, kiadta a feladatokat. Többek között elmondta azt is, hogy gyakran kell kezet mosni, mert az a vírust, ha a kezünkön van, elpusztítja, hogy nem szabad a szemünkhöz, szánkhoz érni, hogy nem mehetünk sehova sem, most mindenkinek otthon a legjobb, mert nagyon vigyázni kell. Ha valahova mégis mennének, hát maszkot és kesztyűt kell viselni, az megvéd.
Kornél úgy képzelte el, hogy a maszk olyan, mint egy pajzs, amelyet hiába támad a koronavírus, nem tud rajta áthatolni, így az emberek megmenekülnek. Tehát ha ő maszkot tesz és mindenkinek megmondja, hogy maszkot kell viselni, akkor megmenekülnek. El is határozta, hogy varrat anyával egy fekete maszkot, ő lesz a maszkos hős, akárcsak farsangon, amikor Zorró volt, és megmenti a világot a gonosz vírustól. Azon az estén, amikor elkészült a maszk, azzal is aludt el.
Álomországban kihirdette a király, aki megmenti az emberiséget a gonosz Koronavíruskától, azé lesz a királyság és a legszebb lány keze. Kornél elhatározta, hogy ő megpróbálja, egy élete egy halála, de ezt a vírust megállítja. Feltette a maszkját, amelytől láthatatlan lett és nyomozni kezdett, kutatta a vírus nyomait, hol bukkanhat fel újra, hol készül valami gonoszságra. A világban való bolyongás közben jutott el a szomszéd faluba is, ahol Gizi néni, egy idős, magányos nénike nem félve a rá leselkedő veszélyektől jött ment a faluban, de nem csak ott, hanem máshol, és uram, teremtőm maszkot sem viselt, hanem csak úgy szabadon és mindenkit össze-vissza puszilgatott, ölelgetett. Kornél ezt látva tudta, hogy Gizi néni nagy veszélyben van, figyelte csendben, s tudta, hogy a gonosz Koronavíruska is figyeli, itt egy kis köhögés, ott egy kis tüsszentés, aztán puszi erre, puszi arra, tökéletes áldozat lehet. De Kornél ezt nem engedte, gyorsan a láthatatlanná tevő maszkjában a vírus elé ugrott és harcolt vele, vett minden féle fertőtlenítőszert s szembefújta Koronavíruskával, az meg még kisebbre húzódva össze, dühösen, bosszút esküdve meghátrált. Az első harcot megnyerte, de még mindig ott volt a védtelen Gizi néni, aki nem is sejtette, mitől menekült meg, azonban még mindig felelőtlenül viselkedett és óriási veszélyben volt. Kornél azon éjjel őrizte Gizi néni álmát, de nem csak a támadástól védte őt, hanem a fülébe súgva elmondta, hogy milyen veszélyben van és vigyázzon jobban magára, de másokra is. Gizi néni másnap teljesen kicserélődött, leült a varrógép mellé, szebbnél szebb színes maszkokat varrt magának, nem ment mások közé, csak ha muszáj volt, ha meg találkozott is emberekkel megtartotta a távolságot velük. Ő maga sem tudta, mitől változott így meg, csak azt érezte, hogy egy láthatatlan kéz vezeti és védte meg eddig a bajtól, most azonban neki is tennie kell annak érdekében, hogy elkerülje a vírussal való találkozást. Kornél örömmel nézte ezt a nagy változást és büszke volt a hőstettére, ezután sok embert meglátogatott felelősségre intve, tanítva őket, ugyanakkor megmentve az életüket. A felelősségteljes életmód megmentette a Világot, az emberiséget, Koronavíruska nem talált már áldozatot magának, így feladva a harcot világgá ment. Kornél győzött övé lett a királyság és a legszebb lány keze.
Reggel vidáman, mosolyogva ébredt, hiszen ő a maszkos hős, a Világ megmentője. Mindenkinek elmondta milyen fontos az, hogy vigyázzunk magunkra és másokra is, hogy fontos a kézmosás, fontos a maszk viselése, hiszen így menekül meg a világ a gonosz vírustól. Ha pedig újra minden a régi lesz, boldogan tölthet sok időt a barátaival, nagyszüleivel, mindenki mehet dolgozni és a gyerekek is iskolába, újra megölelhetik egymást és vidám élet köszönt a Földre.
Óvónő vagyok. Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen, egy a városhoz közeli falucskában élek. Tanulmányaimat a marosvásárhelyi Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végeztem.
Írásaimmal célom, hogy bemutassam a közösségeinkben folyó néha nehéz, de annál csodálatosabb munkát és azok eredményeit. Népi hagyományaink megőrzése rajtunk is áll vagy bukik. Az óvodában rakjuk le a kibontakozó életek alapjait, az első behatások életre szóló élményt jelentenek, ezekből építkezünk. Az átélt élmények örökre szólnak. Remélem, az olvasó is meglátja a csodát, amelyet a gyermeki szívek vidám együttdobbanása jelent.