Gyermekkori szorongás – Mit tehetünk ellene?

Mi óvodapedagógusok többféle temperamentumú és személyiségű gyerekkel találkozunk munkánk során. Éppúgy, mint a felnőtteknek, a gyerekeknek is nagyon gyorsan változik a hangulatuk. „Olyan változékony a hangulata, mint az időjárás”- szoktuk mondani; ez így van a gyerekeknél is. Egyik pillanatban vidámak, mosolygósak, pár perc múlva pedig már sírnak, rosszkedvűek valami miatt. Sajnos egyre több gyerek félénk, dacos, visszahúzódó, esetlegesen agresszív, vagy szorongó. Valóban szoronghat már egy gyerek is? Már egész kisgyermekkorban, pár hónaposan feltételezhető a szorongás. Vizsgálatok alátámasztják a csecsemők szorongását – Spitz „nyolchónaposok szorongása”; Bowlby „szeparációs szorongás” (2) – amit az anya hiánya váltott ki.

Óvodás gyerekeknél is előfordulhat, hogy az anya hiánya miatt szorong az óvodában, vagy egy-egy életesemény, haláleset, baleset, betegség, megváltozott életkörülmények idézik elő a szorongást. Ez a belső feszültség kedvezőtlenül hat a gyermekekre, ami megnyilvánulhat a rossz étvágyban vagy étvágytalanságban, gyakori betegeskedésben, kihathat az alvásra, a viselkedésre, hangultra. Előfordulhat, hogy a gyerek nem akar óvodába menni, a szülő távozásakor dacos, félénk és visszahúzódó; nem hajlandó részt venni a közös tevékenységekben, kedvenc plüsseit szorongatja.

A szorongás felismerése nehéz feladat az óvodapedagógusok számára, viszont a szorongás csökkentése még komolyabb kihívást jelent. Az óvodapedagógusra hárul az, hogy támasza legyen a gyereknek, segítse őt, személyiségével, valamint az alkalmazott praktikáival hasson a gyermekre, ezáltal csökkentve a stresszt és a szorongást. Nehéz feladat, viszont bármi jobb annál, mint azt nézni, hogy a csoportszoba egyik sarkában kuporog a kisgyermek. Ugyanis ezek a gyerekek általában csendesek, nem viselkednek rosszul, inkább visszahúzódóak, félénkek. Sok gyakorlat, játékos tevékenység segíthet oldani a szorongást. Például a naponta alkalmazott mesék, mozgásos játékok, rajzolás, éneklés kiválóak erre, ha megfelelően alkalmazzuk azokat. Mivel minden gyerek más, mindenkinél más lesz hatásos. Talán ezért lehet fontos felismerni a gyerek szeretetnyelvét, ami által közelebb juthatunk hozzá. Sokat segít a beszélgetés, ha különböző feladatokba próbáljuk bevonni a gyereket – amibe hajlandó csatlakozni – rajzolás, gyurmázás, hajtogatás, munkatevékenységek, mesemondás, bábozás. Hagyjuk, hogy a gyerek vegye át az irányítást, semmiképp se ragaszkodjunk a saját elképzeléseinkhez. Ha hajlandó csatlakozni hozzánk, legyen úgy, ahogy a gyerek szeretné, mert a szabályok elriaszthatják. A mozgásos játékok is kiváló feszültséglevezetők, a kicsik a mozgás során felszabadulnak, levezetik az energiájukat. Egyik kedvencem az „Éjjel-nappal” játék: amikor éjjel van, le kell ülni vagy feküdni a szőnyegre, nappal pedig önfeledten, kacagva lehet futkározni.

Ne hagyjuk figyelmen kívül azt sem, hogy ha mégsem sikerül felkelteni a gyerek érdeklődését, semmiképp sem szabad erőltetni. Ha többszöri próbálkozásra sem csatlakozik, inkább hagyni kell picit, mert lehet még rosszabb érzelmi állapotba fog kerülni. Hagyjuk, hogy azt tegye, amit ő szeretne, közben persze figyeljünk rá. Nem tesz jót, ha az ilyen gyereket megbüntetjük, kirekesztjük, megszidjuk.

Az óvodapszichológus nagy segítséget nyújt ilyenkor, ő szakszerűen tud foglakozni a gyerekekkel, ám az óvodapedagógus ebben kiváló társa lehet.

Figyeljünk oda a gyerekekre, hogy minél kiegyensúlyozottabb személlyé fejlődhessenek.

Felhasznált irodalom:

1. Felicitas Römer: Szorongó gyerekek – Erősítsük gyermekünk önbizalmát! Saxum Könyvkiadó, 2017.

2. Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan. Budapest, 2006.