Minden évben nyár elején van egy csodás ünnepünk, a gyermeknap. Ilyenkor minden a gyermekekről szól. Mi felnőttek igyekszünk a kedvükben járni, minél változatosabb programokat szervezünk nekik, és persze az egész nap csupa játék, móka és kacagás. Minden városban és faluban meg szokták ünnepelni a gyerekeket, de vajon miért fontos ez olyan nagyon? A válasz egyszerű… a gyermek a jövő… a gyermektől mi felnőttek is sok mindent tanulhatunk.
A gyermeknap nemcsak a gyerekekről szól, hanem a családról és rólunk felnőttekről is. Óvónőként hivatásom a gyermekek nevelése, fejlesztése. Köztük élve mindig meglepődök, hogy mennyi mindent lehet tőlük tanulni.
Első lecke, amit megtanulhatunk az öröm. Mi felnőttek a mindennapok teendői során sokszor elfelejtünk örülni a pillanatoknak. A gyermekek sokszor egy kis szöcskének vagy pillangónak is tudnak önfeledten örülni.
Második lecke a játék. Sajnos, ahogy növekszik, az ember elfelejt játszani, pedig játszani tudni kell, hisz játék nélkül szürkévé és unottá válik az ember. A gyermekek közt megtanultam, hogy a játék nem csak öröm, hanem sokszor igazi világ, melyben minden lehetséges és bármire képes az ember, és az álmok valóra válnak. Ezt a játékot kell, hogy megőrizzük emlékezetünkben, ha nem is gyakoroljuk, hisz álmok nélkül céltalanná válunk.
A gyermeknap kiváló alkalom, hogy figyeljünk a gyermekeinkre. Felgyorsult világunkban egyre kevesebb figyelem jut rájuk. Tapasztalatom szerint sokszor a gyerekekre a nagyobb testvérek, nagymamák vagy esetleg dadusok vigyáznak, jobb esetben az anyuka, de nagyon ritka, hogy az egész család együtt legyen. Éppen ezért, mikor nagy nehezen sikerül időt szánni a gyerekekre, igyekszünk elhalmozni őket mindennel. Sajnos ez nem jó, hisz a gyereknek nem ajándékra, programra van szüksége, hanem figyelemre. Munkám során igyekszem megismerni a gyerekeket és figyelni rájuk, igazán meghallgatni, amit mondanak és komolyan venni őket, hisz a legtöbb gyerek csupán erre vágyik, hogy fontosnak érezze magát. Ezért ne felejtsünk el lehajolni hozzuk és játszani velük, ha csak egy rövid időre is, meglátjuk, nem csak ők lesznek boldogok tőle, hanem mi is.
Végezetül mit is kívánhatnék mást gyermeknap alkalmából, mint: „Merj gyermeknek lenni! Figyelj rájuk! Játssz velük! Mesélj nekik!” és meglátod te is boldogabb leszel.
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.