Deprecated function: implode(): Passing glue string after array is deprecated. Swap the parameters Drupal\gmap\GmapDefaults->__construct() függvényben (/home/ovodafej/public_html/sites/all/modules/gmap/lib/Drupal/gmap/GmapDefaults.php 107 sor).

 

Emlékszem gyerekkoromban mekkora jelentőséggel bírt a két nagy vallási ünnep, karácsony és húsvét. Mint már a karácsonyi bejegyzésemben írtam, akkor még nem is a vallási töltet fogott meg egyikben sem, hanem a köré épült szokások.

Reformátusok lévén a böjti időszakot leginkább Nagypénteken tartottuk, amikor a napi eledel pattogatott kukorica (mai gyerekek már csak úgy ismerik, hogy popcorn) és olajban sült kenyér volt. Nagymamám szigorúan tiltott bármi húsos ételt, mivel azt nem szabad böjtben enni. Közben folyt a készülődés az ünnepre, alapos takarítás, sütés, főzés, mosás. Szombat estére friss, üde illat töltötte be az egész házat, bár nagyon fáradtak voltunk addigra, mégis valami megújuló érzés volt. Igazán az izgalom szombat este következett, amikor az ablakban ülve lestem a fenyőághordó fiúkat, várva vártam hány fenyőágam lesz az adott évben és kitől. A fenyőág, egy vidékenként eltérő hagyomány, van, ahol gyakorolják ezt a szokást, van, ahol nem. Ez abból áll, hogy a fiúk egy fenyőágat szalagokkal kidíszítenek, vagy van, ahol krepppapír virágokkal, az alján pedig egy kis részt lefaragnak, ahova felkerül a legényecske neve. Nálunk úgy történt, hogy az este vagy éjszaka leple alatt bedobták a kapun az ágat és kiáltották ,,Vigyázzanak a fenyőágra”. Akkor pedig volt nagy izgalom, hogy ki hozhatta. Az is megtörtént, hogy nem írtak rá nevet, akkor meg jöhetett a találgatás, hogy kitől van. Másnap reggel pedig ki kellett tenni a kapura az ágakat, már ha volt kapu. Az volt egy lány ékessége, ha minél több ággal büszkélkedhetett. Azért írtam azt, hogy már ha volt kapu, mivel az is előfordult, hogy ellopták a fiúk és elrejtették, az édesapák bosszúságára, hiszen akkor a keresésére kellett indulni, volt olyan is, hogy jó sokáig nem került elő az a kapu. Azok a nagyobb lányok, akiknek udvarlója volt, bolthajtásba rendezett ágakat kaptak.

A locsolás napján a fiúk, akik ágat vittek a lánynak, jutalomban részesültek, bokrétát (kisebb csokor virágkreáció) tűztünk a kabátjára, zsebkendőt, pénzt, piros tojást és süteményt kapott. Aki pedig csak öntözni járt, de nem tett fenyőágat, azoknak nem járt bokréta, sem zsebkendő, pénzből is csak kevesebb. Akkor egy cseppet sem bántuk, ha mindenféle kölni illata vegyült rajtunk, sőt örültünk, ha minél többen meglocsolnak, hogy ne hervadozzunk.

Mi maradt mára ebből?

Igaz rég volt, amikor én leányocska voltam, de mára minden veszendőben, elfelejtőben. Igen, úgyis eljön az ünnep, hogy nem dolgozunk, takarítunk egész nap, és igen drága portéka egy fenyőág, vagy kapni sem lehet, a bokréta és zsebkendő sem divat már, helyette különböző ajándéktasakba rendezett nyuszik, tojások, csokik vannak, meg versengés, hogy ki ad szebb csomagot a locsoló fiúknak. És igen sok ajtó bezárul, hogy nem kell locsoló sem, annyi féle pacsuli illat ne keveredjen rajtunk, mert milyen is az. És veszendőbe megy minden szokás, hagyomány, az emberek bezárkóznak, egy nap lesz a többi közül, az emberi kapcsolatok kihűlnek, elfelejtünk mindent és mindenkit, lassan ciki lesz ez is.

Azt is meg merem kockáztatni, ha megállítanánk 50 embert az utcán és megkérdeznénk, mi a húsvét és meséljen pár szokást, nem igazán tudnának válaszolni. Maximum annyit, hogy a nyuszi hozza a tojást vagy ajándékot, meg lehet tojáskereső játékokat játszani.

Jöjjön tehát egy kis gyorstalpaló a húsvétról!

  • Húsvét: A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. Az Újszövetség szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. (Wikipédia)
  • Virágvasárnap: bevonulás Jeruzsálembe. Barkaszentelés. A szentelt barka áldást hoz a családba, még az istállókba is tettek régen belőle, hogy elűzzék a betegséget.
  • Nagycsütörtök: utolsó vacsora.
  • Nagypéntek: Krisztus kereszthalála és temetése. Passiójáték napja. Hagyomány szerint ekkor festették a tojásokat.
  • Nagyszombat: Jézus a sírban fekszik. A Feltámadás várakozása. A rendrakással az emberek lelke is rend lett.
  • Húsvétvasárnap: ételszentelés: sonka, bárány, tojás, kenyér, bor. Határkerülés ,,Jézuskeresés”.
  • Húsvéthétfő: locsolás, életre locsolás, megtisztulás.

Szimbólumok:

  • tojás: az újjászülető élet jelképe
  • piros szín: Jézus kiömlő vére, az áldozatból újratámadó élet
  •  disznóhús, bárány: áldozati állatok. Húsvéti szokás mai napig a bárányhúsevés
  • kenyér: Jézus teste, bor: Jézus vére
  • barka, nálunk picuska: a pálmaágakat helyettesíti, amellyel Jézust köszöntötték Jeruzsálembe való bevonulásakor

Ne feledjük hagyományaink, szokásaink, magyarságunk, Istenünk és Jézusunk, ezektől vagyunk azok, akik, ezek határozzák meg múltunk, jelenünk és jövőnk.

 

Áldott húsvéti ünnepet kívánok mindenkinek!

Húsvéti köszöntés

Inspirációs forrás: Czárán Eszter: Világnak Virága, Magyar műveltségünk napról napra kicsiknek és nagyoknak

 

 

2022. április 14.
Nagy Tímea
Nagy Timea

Óvónő vagyok. Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen, egy a városhoz közeli falucskában élek. Tanulmányaimat a marosvásárhelyi Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végeztem.

Írásaimmal célom, hogy bemutassam a közösségeinkben folyó néha nehéz, de annál csodálatosabb munkát és azok eredményeit. Népi hagyományaink megőrzése rajtunk is áll vagy bukik. Az óvodában rakjuk le a kibontakozó életek alapjait, az első behatások életre szóló élményt jelentenek, ezekből építkezünk. Az átélt élmények örökre szólnak. Remélem, az olvasó is meglátja a csodát, amelyet a gyermeki szívek vidám együttdobbanása jelent.