Első óvodai tanévemet kezdtem a szülőfalumhoz közeli Homoródkarácsonyfalván… Izgatottan vártam a nagy találkozást a gyerekekkel. Kíváncsi voltam, hogyan fogadnak majd mint új óvó nénit.
Megtudtam, hogy bár száz százalék székely – magyar falu, mégis sokfélék, a székelyek mellett vannak roma családból származó gyerekek és olyanok is kik árvaházból kerültek nevelőszülőkhöz.
Ahogy elkezdődött az első nap szembesültem egyből a gyerekek sokféleségével, láttam, hogy senki nem találja helyét a csoportban, mindenki félő tekintettel néz rám, és van, ki meg sem szólal. Ekkor még nem tudtam, hogy miért van ez…
Igyekeztem megnyerni a gyerekek bizalmát és leitatni nagy könnycseppeket, amit anyuka távozása okozott ezért elkiáltottam magam: „Kör, kör, kijátszik…”. Elég sokan odagyűltek a körbe és elkezdődött a játék. Népi gyermekjátékokat játszottunk, közben pedig figyeltem a gyerekeket.
Észrevettem, hogy nem csak miattam féltek, ugyanis egymástól is. Nem akarták megfogni egymás kezét, nem szívesen kapcsolódtak be, ha párt kellett választani. Egyik kisgyerek még mondta is egy roma gyereknek: „Nem fogom meg a kezed, mert büdös”. Ez nagyon elszomorított.
Szerettem volna, ha mindenki elfogadja egymást és megtanulunk egy csoportként létezni, megtanulunk együtt játszani. Így elhatároztam, minden napi rutinná teszem a körjátékokat és a mondókázást.
Ahogy teltek a napok és a hetek, úgy vált minden nap egyre erősebb csoport a gyerekekből, nem volt már félelem, mindenki képes volt együtt játszani. Mondókázás közben már nem nézték, hogy kinek kell megfogni a kezét.
Én hiszem, hogy ezek a közös játékélmények varázsolták a széthúzó sokszínű gyerekcsapatot egy csoporttá. Segítségükkel tanulták meg elfogadni egymást, hisz mindenki szívesen játszik és nem jó, ha kimaradunk belőle… Örülök, hogy ennek része lehetek…
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.