Kapcsolatépítés a szülőkkel

Szülő-pedagógus-gyerek – ennek a hármasnak a harmonikus együttműködése elengedhetetlen. A felnőttek célja közös: nevelni, oktatni a felnövekvő generációt.

Biztos vagyok benne, hogy nehéz szülőnek lenni. Bár szép és nemes szerep, viszont 24 órás készenlét, „munka”, miközben ott dolgozik bennük az örök kétség, hogy vajon jól csinálják-e.

Nincs ez másként az óvónőknél sem. Kilenc éves gyakorlattal is még mindig bizonytalan vagyok saját magamban, hogy elég jól végzem-e a feladatomat, elég következetes vagyok-e, hiszen egy kis mosollyal, egy öleléssel vagy épp egy kis sírással könnyen le tudják venni a lurkók a lábukról a felnőtteket, na meg persze a hiszti sem kevés. Egyezzünk ki abban, hogy a gyerekek nagyon jól tudják, mit akarnak és nagyszerű fegyvertáruk is van e céloknak az eléréséhez. Mérnöki pontossággal kiismerik mindenkinek a gyenge pontját.

A mostani bejegyzésem szóljon a szülőkről és a szülőkkel való közös munkáról, amelyre több lehetőség is van. Lássuk, hogy a romániai gyakorlatban erre milyen lehetőségek adódnak!

1. Szülői fogadóóra

Egy kijelölt nap héten, amikor a pedagógus várja a szülőket a felvetődött problémák megbeszélésére. Az óvodában ez legtöbbször úgy működik, hogy reggel és délben találkozunk a szülőkkel, általában ekkor merülnek fel az esetleges kérdések. Ma már, hogy a vírus miatt mindenféle érintkezést minimálisra kellett szorítani, sokszor telefonon vagy Messengeren egyeztetünk.

2. Szülői tanácsadás

Ugyancsak egy kijelölt nap a hét folyamán, amikor az éves ütemtervnek megfelelően különböző témákat járunk körbe, beszélünk meg. Ezekre pár példa:

• A gyermek fejlődését meghatározó tényezők
• Kell e a gyereknek korlátot szabni?
• A betegségek lelki okai
• A számítógép káros hatásai
• Mindennap egy mese – mit is jelent ez?

Természetesen lehet bármilyen más téma is, ami a csoporthoz, adott helyzetekhez köthető.

3. Szülői értekezletek

Ez egy hagyományosabb módja a szülőkkel való találkozásnak, régi emlékeim szerint a szülők nem túl nagy kedvence, hiszen ilyenkor általában valami kényesebb dolog kerül terítékre. Az időpontja kötött, a hangulata feszült. Persze sok módja van, amivel manapság már fel lehet a hangulatot dobni, ilyenek például az ismerkedős játékok. Vidéken mindenki ismer mindenkit, azonban városi környezetben ez nem valószínű, sőt! Ilyen játék lehet például:

- A szülő elmondja a saját gyereke keresztnevét és az övét is: Timis Zsóka, Bencés Brigitta.

- A szülő elmondja a gyereke egy tulajdonságát, ami a gyerek keresztneve betűjével kezdődik türelmes Timi, szeszélyes Szabin, kíváncsi Kati.

- Egy érdekes játék, amit 2020 nyarán a Bolyai Nyári Akadémián ismertem meg, az elvárásfa. Sajnos ezt a vírus és a gyülekezési tilalmak miatt azóta sem sikerült megvalósítanom, de egyszer szívesen kipróbálnám…

Ezen a linken olvasható a szülői elvárásfa leírása.

4. Ünnepek, jelesebb események

Szüreti bál, Mikulás-várás, karácsonyozás, farsangi bál, anyák napja, évzáró. A szülők örömmel nézik meg azokat a műsorokat, előadásokat, amelyben a gyerekeik szerepelnek, gyönyörködnek bennük, büszkélkednek velük. Személy szerint úgy vélem, ezek az események bizonyítékai is annak, hogy nem csak játszunk az oviban.

Kis kitérőként engedtessék meg nekem egy személyes megjegyzés egy velünk szemben rendszeresen felhozott vádról, amin talán minden óvónő felháborodik időről időre. A laikusok előszeretettel hangoztatják, hogy a mi szakmánk nem munka, nem munkahely, hiszen milyen könnyű nekünk, egész nap játszunk, csak 5 órát dolgozunk egy nap, a hétvége szabad, sok a vakáció, és ezt még busásan meg is fizetik.

Igen, valóban játszunk, tervezetten, szervezetten, hogy közben tanuljon is a gyerek, amire fel kell készülni még otthon, el kell készíteni a terveket, ki kell keresni a megfelelő didaktikai anyagot, meg kell tanulni a játékokat, verseket, énekeket, nyomtatni, vágni, ragasztani, írni kell. Szakmailag képezni kell magunkat, vizsgákra készülni, fokozati vizsgákat letenni. Megbirkózni nehéz helyzetekkel, esetekkel. Közben pedig még éjjel is azzal álmodunk, hogyan legyen, hogy jó legyen. A ,,busás” fizetés egy része pedig rámegy a könyvek, kártyák, szemléltetők, eszközök vásárlására, amelyet mindenki maga szerez be.

5. Szülői délutánok

Életem eddig legnagyobb és legszebb élménye volt, amikor csak anyukákkal kézműves teadélutánokat sikerült szerveznünk. Az egyik egy adventi készülődés volt, a másik egy nőnapi alkalom. A felnőttek ismét gyerekek lettek, vágtak, ragasztottak. Mérgelődtek, ha nem sikerült valami, kacagtak, énekeltünk, csak mi voltunk, elmondhatom, hogy baráti jó hangulatban.

Szerintem mindennek ez az alapja, a kölcsönös tisztelet, megbecsülés, elfogadás, összhang és közös cél. Természetesen mindannyian mások vagyunk, más értékrendekkel, más nézetekkel, de a kooperáció nagyon fontos. Úgy kell elfogadnunk egymást, ahogyan vagyunk. A szülő is lássa be, hogy a pedagógus is csak ember, nem mindenható, és nem képes megváltani a világot, néha beteg, néha gondjai vannak, és legfőképp ő sem képes helyrehozni azt, amit a következetlen, nem épp megfelelő nevelés kicsit vakvágányra vezetett. A pedagógusnak is el kell fogadnia, hogy a szülő is csak ember, s mint minden ember hibázhat, hibázik, sőt úgy látom az a legnagyobb hibánk, hogy külső szemmel sokkal jobban tudunk ítélkezni. Erre mondja a régi magyar közmondás, hogy más szemében a szálkát könnyebben észrevesszük, mint a sajátunkban a gerendát.

6. Kirándulások, óvodán kívüli tevékenységek

Rengeteg lehetőség adott erre is, csak kreatívnak kell lenni. Az én pályafutásom alatt volt olyan alkalom, amikor közösen mentünk ki egy közeli dombra szalonnát sütni. Sütöttünk, beszélgettünk, énekeltünk. Még az a gyerek is megette a szalonnát, aki amúgy nem szerette. Az biztos, hogy nekem is nagyon jól esett, akkor és ott J.

Lehet közösen színházba, bábszínházba, állatkertbe menni, vagy egy nevezetes emlékművet meglátogatni. Pár éve Vármezőn voltunk úgynevezett szafari túrán, katonai járművekkel. Lehet, hogy gyerekesebb vagyok egy gyereknél, de én ezt is nagyon élveztem J. Romániai, esetleg környékbeli pedagógusoknak csak ajánlani tudom. A SafariTours.ro Facebook oldalon utánanézhetnek. A túrázás mellett történelmi, környezetismereti, biológiai oktatást is kaptunk.

7. Családlátogatások

Megismerni valakit családi környezetben sikerülne a legjobban, viszont én nem szeretem ezt, és nem is alkalmazom. A legfőbb ok, amiért nem, hogy senki sem szívesen enged be egy „idegent” a házába, mert az nagyon személyes, sőt az is lehet, hogy valaki szégyelli az otthonát az anyagi körülményei miatt. Tegyük hozzá, hogy gyarló emberekként hajlamosak vagyunk, hogy a külcsín alapján ítélkezzünk. Szerintem a szülőknek is terhes és nem kívánatos egy ilyen látogatás. A vágyott oldott hangulat és légkör helyett inkább feszült egy ilyen helyzet. Lehet, aki próbálta, annak pozitív a véleménye, de úgy gondolom, hogy jobb nem erőltetni azt, ami valakinek a személyiségéhez nem áll közel.

Már hangsúlyoztam előző bejegyzéseimben is, hogy a cél a gyerek egységes, összhangban való nevelése, ehhez pedig a jó viszony elengedhetetlen. A szülő-pedagógus kapcsolat ne iszony legyen, a középút valahol a szülői vélemény és a pedagógusi vélemény között van. A fentebb felsorolt tevékenységek is a jó viszonyt építik, egymás megismerésének kulcspontjai. Bújjunk kicsit egymás bőrébe, és lássuk, nézzük a világot úgy. Az építő kritika építeni akar, nem pedig rombolni. Senki se feledje el: ne a másik szemében keressük a szálkát, hanem a sajátunkban vegyük észre a gerendát.