Ki is a pedagógus?

Szereted a munkád? Szereted a gyerekeket? Az utóbbi időben nagyon sokan tették fel nekem ezeket a kérdéseket. A válaszom minden esetben az volt, hogy természetesen igen, ha nem szeretném, nem lennék pedagógus.

Gyakran érzem azt, hogy az óvodapedagógusokat alábecsülik, ez a szakma nem tartozik a legkedveltebbek közé. Sokat gondolkodom rajta, hogy miért van ez így, miért nem olyan „előkelő” dolog óvodában dolgozni. Miért nem azt hallom, hogy de szuper lehet óvónőnek lenni, ahelyett, hogy „biztos jó”. Nagyon sok szakma létezik, valaki orvos lesz, valaki fodrász, valaki gyári munkás, valaki pedig pedagógus. Minden ember másra hivatott. Mintha előre meg lenne írva, s így van ez rendjén, hogy minden embernek más a hivatása. Megannyi töprengés után mindig arra jutok, hogy nem másnak kell megfelelnem, nem az kell, hogy más jónak, vonzónak tartsa a munkámat. Csak az a fontos, hogy én szeressem a munkám.

Ki is a pedagógus? Mit csinál egy pedagógus? Szerintem egy mondatban ezt lehetetlen megfogalmazni. Egy pedagógusnak nagyon sok mindenhez kell értenie, nemcsak oktatnunk kell a gyerekeket, hanem számos más területhez értenünk kell, ugyanis a kisgyerekekkel való munka nagyon sok tudást, figyelmet és erőt igényel. Egy óvodapedagógus amellett, hogy óvja, védi, és neveli a gyerekeket, „pótmami” funkciót is betölt. Az óvodában a gyerekeknek szükségük van egy olyan emberre, aki egy kicsit tudja helyettesíteni az édesanyjukat. Néhány további szerepkörünk: színész, énekes, mesemondó, biológus, testnevelő tanár, matematika tanár, igazságot tévő bíró, fodrász és ápoló. Ezen túl kicsit logopédusnak és pszichológusnak is kell lennünk. Minden óvó néni kicsit színész, mert úgy kell megnyugtatnunk, felvidítanunk a gyerekeket, hogy valóban megnyugodjanak, vagy elhiggyék, hogy az anyukájuk nemsokára érkezik. Énekesek is vagyunk, mert nem telik el úgy nap, hogy ne énekelnénk a gyerekeknek valamilyen dalt. Szuper mesemondónak kell lennünk, mert mi keltjük életre a történetet, ami aztán a gyerekek figyelmét leköti, hogy szárnyalhasson a fantáziájuk. Sok mindent tudnunk kell a Földről, az állatokról, növényekről, mert a gyermekek világról feltett kérdéseire 100%-ban helyes választ kell adnunk. Az sem mindegy, mit felelünk arra, ha megkérdezi tőlünk az egyik gyerek, hogy melyik a leghosszabb folyó a világon. A bíró szerepébe naponta belebújnak az óvó nénik, mert minden körülmények között igazságosnak kell maradnunk, példát mutatva a gyerekeknek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyerekek mindent megjegyeznek és biztosan lesz olyan, amikor felidézik, hogy te egyszer ezt és ezt mondtad. Az ápolói szerepet folyamatosan gyakoroljuk, hisz nem telik el egy nap sem egy-egy kisebb horzsolás és esés nélkül, amit csak nekünk szabad kezelnünk. Arról már sokszor esett szó, hogy nagyon fontos a gyermekek lelki támogatása, ezért kell kicsit pszichológusnak lennünk.

Biztosan van olyan, amit kihagytam a sorból, ám az írásomat olvasva remélem a pedagógustársaimnak is sok minden jutott az eszébe, hogy milyen egyéb szerepet ölthetünk magunkra nap mint nap.

Még egyszer hangsúlyozom, csak az a fontos, hogy saját magunk elégedettek legyünk a munkánkkal, szeressük azt, amit dolgozunk.

Magyarországon június elején méltatják a pedagógusokat, ezért e jeles nap alkalmából szeretnék köszönteni minden pedagógust, kívánok kitartást és örömöt a munkában.

Végül egy idézettel zárom soraimat: „A világon mindenkinek hinnie kell abban, hogy képes valami olyasmit nyújtani, amit a világ nélküle nem kapna meg” (Gilbert Keith Chesterton)