begyakorolt mozdulatok

 

„Hol volt, hol nem volt, amikor még maszk senkin sem volt, Eperfalva rejtett zugában boldogan játszadoztak egymással, a kis Epermanók. Ám egy napon, az önfeledt nevetéssel átszőtt barátságaik fölé egy sötét fekete felleg tornyosult, aminek a tetején, ott ült büszkén és határozottan a nagyhatalmú úr, Korona báró. Szörnyű betegséggel fenyegető apró katonáit szabadította mindenkire, félelmet és aggodalmat keltve. Az emberek felvették a harcot ellene. Védekeznek még mai napig is, ahogy tőlük telik, de az idő szalad, és a boldog békeidők lassan már csak az emlékeikben léteznek. Különösen nehéz ez mindenki számára, hát még a manóknak, akik most fedezik fel a világot. Egyik pillanatról a másikra elszakították őket egymástól, és félelmetes állarcok mögé bújt mindenki, akit csak ismernek és szeretnek. Ezzel a mosolyuk is rejtve marad, de talán valamelyest a bánatuk és aggodalmaik is. A kezükre védő varázslötty, habos szappanos kézmosások száza vár, nap mint nap. Mindez bizony szükséges, hogy egy napon, a rémséges Korona báró visszavonulót fújjon katonáinak, és az emberek újra boldogan élhessenek…”

Bárcsak egy igazi mese lenne ez! Bárcsak vége lenne már és elfuthatnánk, de nem véle, hanem nélküle! Sajnos nem az! Ebben a cudar valóságban éljük mindennapjainkat már egy éve. Erről az egy évről kérdeztem kolléganőmet, Méhes Klaudiát, óvodánk vezető pedagógusát.

Hogyan emlékszel vissza a világjárvány megjelenésére hazánkban, Szlovákiában? Milyen érzések voltak benned pedagógusként és anyaként?

Tavaly február végén, amikor még csak a híradásokból hallottunk a koronavírusról, egyik napról a másikra a gyerekek zöme, és mi, pedagógusok is megbetegedtünk. Egy hétre be is zárt az óvoda. Ma sem tudjuk, hogy ez bármilyen módon összefügg-e a vírus megjelenésével, de mindenesetre hátborzongató az egybeesés. Március közepén már annyira súlyos volt a helyzet, hogy minden bezárt. Pedagógusként a bizonytalanság volt, ami a leginkább aggasztott. Nem tudtuk, mikor nyithatunk meg újra és milyen feltételekkel. A gyerekek fejlesztése, ami az iskolaköteles gyerekeknél hatványozottan fontos, megakadt. Igyekeztünk segíteni őket online formában is. Videókat, bábjátékokat, feladatlapokat töltöttünk fel számukra az internetre egy zárt csoportba. Anyaként nem aggódtam. Odafigyelek a gyermekeim immunrendszerének támogatására. A lányaim rendszeresen sportolnak, és sokat tartózkodnak a szabadban, amit az is nagyban segít, hogy kertes házban élünk.

Miután újra megnyitottak az intézmények tapasztaltatok valamilyen változást a gyerekeken?

A gyerekek örültek, hogy újra együtt lehetnek. Játék közben többször is megemlítették azt a szót, hogy koronavírus, de ezen kívül mást nem tapasztaltunk. Az újrakezdés hasonlított a szeptemberi évkezdéshez, de nem ment annyira nehezen és hosszan. Pár napon belül hozzászoktak a kissé furcsa, új szabályrendszerhez. Büszkék is vagyunk rájuk, hogy ennyire rugalmasan kezelték. Egyáltalán nem okozott gondot számukra a megváltozott helyzet. Talán a kézmosás alaposságának fontossága és a helyes technika elsajátítása volt a legnehezebb, de pár napon belül már ez sem okozott gondot számukra.

Milyen feltételekhez kötve indulhatott meg újra az oktató nevelő munka?

Az Oktatásügyi Minisztérium által kiadott utasítások alapján csak korlátozott létszámmal nyithatott meg az óvoda. Legfeljebb 15 gyerek lehetett egy csoportban, és a csoportok nem érintkezhettek egymással. Előnyt élveztek azok a gyerekek, akiknek a szülei a frontvonalban dolgoznak, illetve akiknek nem megoldható, hogy otthonról dolgozzanak. Végül nálunk csak egy csoportra volt igény. A pedagógusok és az óvodában dolgozó munkatársak maszkban dolgoztak. Az épületbe a gyermeket csak egy személy kísérhette be, olyan, akivel egy háztartásban él, szájmaszkban és csak alapos kézfertőtlenítés után. Ügyelni kellett a távolság betartására, egyidejűleg csak két szülő és két gyerek tartózkodhatott az öltözőben. Az első belépéskor, illetve 3 nap hiányzás után, a szülő becsületbeli nyilatkozatot töltött ki a gyermeke egészségügyi állapotáról. Otthonról játékot tilos volt hozni. Miután a gyereket átvettük, még a csoportszobába való belépés előtt, alapos kézmosás következett, amit ellenőriztünk. Eldobható papírtörlőt használtunk törölköző helyett. Az ebédnél a gyerekek nem segíthettek a tálalásnál. Nálunk minden gyereknek van saját jellel ellátott pohara, így a napi folyadékpótlásra biztonságosan tudtunk figyelni. Hálásak vagyunk a helyi önkormányzatnak, hogy biztosította számunkra a megfelelő eszközöket a rendeletek betartásához.

Mi változott meg, ami konkrétan az oktató nevelő munkát érinti?

Nyáron a megnyitás után a foglalkozások nem hagyományos módon folytatódtak. Sok időt töltöttünk a szabadban. Igyekeztünk olyan foglalkozásokat tartani, amelyek az udvaron is kivitelezhetőek. Szerencsénk van, mert nagy és árnyékos az udvarunk, és jól felszerelt a játszóterünk. A gyerekek is nagyon élvezték, hogy sokat játszhatnak kint. Aminek nagyon örültünk, hogy végül – igaz nem hagyományos módon –, de megtarthattuk a ballagást is, így méltóképpen búcsúzhattunk el a kis gólyáinktól. Szeptemberben, miután a járványhelyzet kicsit javult, megnyílt az óvoda minden gyermek számára. Kicsit olyan volt, mint régen, hiszen a maszkviseléshez és a szabályokhoz már hozzászoktunk. Sajnos, ez csupán december közepéig tartott. A karácsonyi szünet után újra a szigorúbb előírások léptek érvénybe. Azóta újra csak a frontvonalban dolgozó szülők gyermekei járhatnak óvodába.

Mesélnél, kérlek arról, hogy a szülők hogyan fogadták ezt a megváltozott helyzetet?

Számunkra az volt a legmeglepőbb, hogy a lezárások ideje alatt sokan jelezték, hogy a gyerekeknek hiányzik az óvoda és rendszeresen érdeklődtek a nyitásról, amikor pedig újra kinyithattunk, akkor pusztán a szülők fele igényelte. Féltették a gyerekeiket, ami teljesen érthető, hiszen ez most egy teljesen új szituáció. Az előírások betartásával szerencsére egyáltalán nem volt gond az ő esetükben sem.

Nálatok hogy alakult? Volt valami, ami különösen megnehezítette a munkátokat?

Furcsa volt a helyzet, mivel a szabályzat, amihez tartanunk kellett magunkat, teljesen felülírta az korábban megszokottakat. A foglalkozások megtartásában korlátozva vagyunk, így például az éneklés is tiltott, ami eddig nálunk nagyon fontos szerepet töltött be a foglalkozások során. Óvodánkban sportkör is volt még a vírus megjelenése előtt. A mozgásra azóta is nagy hangsúlyt fektetünk, legfőbbképpen a szabadan, az udvaron, de mivel a csoportszobáink elég tágasak, bent sem jelent gondot egy mozgásos foglalkozás megtartása. Igyekszünk az egyéb részképességek, mint például a térben való tájékozódás és a szem kéz koordinációfejlesztésére irányuló komplex feladatokban is gondolkodni. Ami a legjobban jellemzi most az óvodai fejlesztést, az a szocializáció. A szájmaszk viselése nehezítő körülmény, de mivel sajnos amúgy is a mindennapi életünk része, már nem is annyira zavaró.

Szoktatok konkrétan a vírusról beszélgetni? Van egyáltalán erre igényük?

A szabályok elmagyarázása és a betartásuk fontosságának hangsúlyozása érdekében néha megemlítjük, de sok információhoz jutnak a szülők által is, így azt vettük észre, hogy nincs ilyen igényük. A játékaikban időnként megjelenik, hiszen nagyon sokat hallanak róla.

Most, amikor beszélgetünk, február közepe van. Milyen az aktuális helyzet?

Szlovákiában súlyos a helyzet. A fertőzöttség elterjedésének mértéke szerint van felosztva az ország. Sajnos a mi régiónk az egyik legfertőzöttebb. Hetente tesztelésen veszünk részt, és az óvodát is csak az a gyermek látogathatja, akinek a szülei és a vele egy háztartásban élők is rendelkeznek 7 napnál nem régebbi negatív teszteredménnyel. Megkezdődtek az oltások, és bízunk abban, hogy hamarosan minden újra visszatér a megszokott kerékvágásba.

 

A magam részéről mindenkinek kitartást és jó egészséget kívánok, Klaudiának pedig köszönöm, hogy időt szánt a kérdéseimre, és ezáltal egy kis betekintést nyújthatunk a mi kis óvodánk jelenlegi hétköznapjaiba. Talán ez a beszélgetés erőt is ad egy-egy fáradt kollégának, aggódó szülőnek, hiszen mindannyian egy csónakban evezünk. Nem vagyunk egyedül!

 

 

2021. március 13.
Bindics Zsófia
Bindics Zsófia

Bindics Zsófia vagyok, 28 éves, édesanya, feleség és óvónő. A szlovákiai Pozsonyeperjesen élek a családommal. A helyi óvodában dolgozom 2015 szeptembere óta. Jelenleg nem vagyok a csapat aktív tagja, mert a kisfiam tavaly nyáron született. Nagyon szeretem a munkámat. El sem tudnám képzelni magamat más munkakörben. Az írásaimmal szeretnék kis betekintést adni az Epermanó óvoda életébe.