Két hete, február 24-én, szerdán még épp a szokásos tavaszi veteményezést végeztük a gyerekekkel, hagymát ültettünk, paprikát, paradicsomot vetettünk. Nagyon vidáman telt a nap, a gyerekek nagy örömmel vettek részt ebben a munkában. Nem gondoltuk volna, hogy az elvetett magokat talán nem fogják látni a gyerekek kikelni, növekedni. De ez most a legkisebb gond…

Pár napja megcsörrent a telefonom, üzenetet kaptam az egyik anyukától. Megnyitottam, egy mosolygós kép az egyik kis ovisomról, ahogy kezében tartja elkészült rajzát. Majd néhány sor: Gyermekem azt kérte küldjem el. Nagyon nagy szeretettel küldjük.

Épp azelőtt nézegettem az óvodában készített képeimet, néztem a gyerekek ragyogó szemeit, az örömöt az arcukon, hallottam a kacajukat, szinte megelevenedtek előttem a képek. Bárcsak most is így tudnánk együtt játszani!

Már két hete nem működik az óvoda, és azóta nagyon sokan elvándoroltak külföldre a helyzet bizonytalansága miatt. A bizonytalanság mindenre rányomja bélyegét, mindenki érzi a súlyát.

Mit vett el ez a helyzet? Nagyon sokat, sok jó dolgot. Sok-sok együtt töltött időt, az együttjátszás örömét, sok nevetést, fejlődést, farsangi ünnepséget, amire már oly nagyon készültek a gyerekek…

Mit adott? Nagyon sok negatívumot. A jövőkép ilyen helyzetben ködbe borul, olyan hangulatba kerülhetünk, ami nincs jó hatással a lelkünkre. Sokszor nem is tudjuk leírni azt a bennünk kavargó érzést, ami nem akar enyhülni. Egyedüli pozitívum, ami megnevezhető, amit ettől a helyzettől kaptunk: az összetartozás érzése és a segítségnyújtás.

Mit érzékelnek ebben a helyzetben a gyerekek? Először is azt, hogy nem mehetnek közösségbe – óvodába, iskolába – mint azelőtt. Otthon vannak, vagy már egy másik országban.

Ha otthon vannak, akkor azt láthatják, hogy megváltozott a szülők hangulata, többet hallhatnak olyan dolgokról, mint a háború – amit ők még nem nagyon értenek meg. Esetleg olyan tartalmakat látnak a tv-ben – fegyverek, tankok, robbanások – ami negatív hatással lehet rájuk.

Ha viszont elhagyták az országot, abban az esetben sokkal inkább voltak/vannak kitéve frusztrációt okozó körülményeknek, mivel ők még nem képesek úgy felfogni és feldolgozni a történéseket, mint a felnőttek. Kezdve a több órás várakozásról és sorban állásról a határon. A tömeg, a zajok, a megváltozott környezet nincs jó hatással egy kisgyerekre. Az ilyen frusztráló tényezők miatt akár rémálmaik lehetnek, bepisilhetnek alvás közben. A kisebbek nyűgösebbek, rosszkedvűek, esetleg étvágytalanok. Nyilván ez átmeneti dolog lesz, ha a szülő kezelni tudja. Ehhez szükséges sokat beszélni, játszani a gyerekekkel, hogy megfelelőképp tudják feldolgozni a velük történteket.

Jó érzésekkel töltött el, amikor megláttam mosolyogni a kis ovisomat a képen, ez az egy mosoly emlékeztetett arra miért is kell erősnek maradnunk. Ez reménysugarat csempészett a napomba. Remény – talán ez az, ami most éltet bennünket, reméljük az újabb találkozást.

Egyes internetes hírportálok szerint március 14-től újra indul az óvodai és elemi iskolai oktatás Kárpátalján. Egyéb hivatalos információt nem kaptunk még ez ügyben, addig is bízunk abban, hogy a körülmények mihamarabb jobbra fordulnak.

 

 

2022. március 10.
Orosz Éva
Orosz Éva

Orosz Éva vagyok, 5 éve dolgozom óvodapedagógusként szülőfalumban, Kárpátalján. Még tanulmányaim befejezése előtt sikerült munkába állnom, ami nagyon jó dolog volt, mert a tanult dolgokat egyből a gyakorlatban tudtam alkalmazni. 2019-ben végeztem el a mentálhigiénés segítő képzést. Az ez által szerzett tudás még jobban segít számomra megérteni a gyermekek érzelmi világát. Feladatomnak tekintem az oktató-nevelő munka mellett a gyermekek lelki támogatását is.

Azért szeretek gyerekekkel dolgozni, mert nekik van a legnagyobb szívük és úgy szeretnek, ahogy vagyunk, feltétel nélkül.