Fejér Noémi tanácsadó szakpszichológus cikkében áttekinthetjük, milyen mesékkel érdemes megismertetni a gyerekeket hároméves korukig. A szakértő nem csak a szakmai hátteret ismerteti, hanem konkrét példákkal segíti az óvodapedagógusokat, szülőket.
Amikor a gyermek megérkezik, a biztonságot jelentő világot az anyja jelenti a számára, az ő hangja, szívverése, illata, érintése. A sírást, a látás hiányát gyorsan reagáló rövid szavakkal válaszoljuk meg, erre a kicsi a hang felé fordul, és a sírása átmegy figyelembe, kíváncsiságba. Van, hogy sokáig tart, míg a felnőtt rájön, hogy a kicsinek mire van szüksége. A későbbi mesélés, egymásra figyelés kezdete ez, mert a felnőttnek úgy kell viselkednie, hogy az érdeklődés egymás iránt megszülessen és fenn is maradjon. A mondókák, az altatódalok, melyeket a mesék kistestvéreinek is szoktak nevezni, megnyugtatják a gyermekeket.
Féléves koruktól a babák már élvezik a ritmikus versikéket, a népi ölbeli játékokat. (Gróh Ilona: Ringató, Kacagtató, J. Kovács Judit: Kerekítő, Lackfi János: Százérintő - Ölbeli játékok és mondókák)
Amikor a kisgyerek önnön erejéből elindul, hogy felfedezze a világot, a versikék, dalok, mondókák nagyon fontos tudást, érzékszervi tapasztalást adnak a saját testükről, az őket körülvevő tárgyakról, élőlényekről, természeti jelenségekről. Ebben az időszakban a kisgyerekek szívesen lapozgatnak leporellókat, puha anyagból készült könyvecskéket, Mesebőröndöt. (Agnese Baruzzi könyvei, Agócs Írisz- Mesék Barnabásnak sorozat)
A 1,5-3 éves közötti korszak az intenzív beszédfejlődés és az én-mesék időszaka.
A gyerekek szívesen hallgatják a mindennapjaikról, kalandjaikról, örömeikről és nehézségeikről szóló meséket. A történeteknek lehetnek ők maguk is a főszereplői (Berg Judit: Maszat sorozat, Julie Donaldson-Alex Scheffler könyvei), de választhatunk olyan könyveket is, amelyek hasonló korú gyermekekről, illetve emberi tulajdonságokkal rendelkező állatokról és teremtményekről szólnak. Fontos, hogy ezek a mesék legyenek rövidek, cselekményük pedig egyszerű.
A gyerekek különösen szeretik, ha a szöveg rímbe van szedve és sok benne az ismétlődés. Ez a fajta ismétlődés jelenik meg a formulamesékben, nemcsak szilárd szerkezeti felépítése van, mesekezdő, mesezáró mondóka keretezi és számos mesei sztereotípiát tartalmaz, hanem versszerűen zárt felépítésű, amely pont az életkornak megfelelő ismétlődést tudja megadni. (Nyulacska harangocskája, Mikkó és a makaróni, Kóró és a kismadár)
A kisóvodás gyerekeknek mondjunk láncmeséket, rövid állatmeséket, illetve az erdei és mezei állatokat óvó manókról, törpékről, tündérekről szóló rövid történeteket! Ebben a korban a gyerekek többször kérik ugyanazt a történetet, mesét, gyakran kívülről tudják a szöveget, mégis ugyanolyan izgalommal várják a már jól ismert kalandokat. A világ ezzel az ismétlődéssel válik a számukra kiszámíthatóvá, biztonságossá, az események pedig az ő elvárásaiknak megfelelően alakulnak. (Boldizsár Ildikó: Esti állatmesék gyerekeknek, Luzsi Margó válogatásai a Mesélj nekem c. sorozatból, pl. Mesélj nekem állatokról, Állatmesék Harmat Kiadótól, Szentkúti Márta könyvei, Marék Veronika könyvei)
Fejér Noémi - tanácsadó szakpszichológus, családterápiában képzett metamoprhoses meseterapeuta; integrált szülő csecsemő konzulens hallgató.