Mit is jelent számunkra a gyereknap?

Hivatalosan június 1-jén ünnepeljük a nemzetközi gyereknapot, Magyarországon május utolsó vasárnapja a gyerekeké. Az interneten rákeresve kevés információt találunk magáról a gyereknapról. Sokáig én se voltam tisztában a valós jelentésével. Szerintem sokan napjainkban se vannak tudatában a gyereknap jelentőségével, mindössze annyit tudnak, hogy ilyenkor gyereknapi rendezvények vannak a városokban. Vidámparkok, légvárak várják a gyerekeket. De valóban ennyiből áll a gyereknap jelentősége? Némi körhintázás, légvár, két gombóc fagyi, pár játék vásárlása?

Napjainkban is vannak olyan helyek a világon, ahol a gyerekek azt sem tudják sajnos, mi az a vidámpark, vagy vattacukrot sem ettek életükben. Sajnos nemcsak a harmadik világbeli országokban vannak ilyen helyek. Mindenhol akadnak olyan családok, akik nem engedhetik meg maguknak ezeket a szórakozási formákat. Nyilván örülnek neki a gyerekek, ha elmehetnek egy vidámparkba, és nagyon jó élmény ez számukra, amire természetesen szüksége is van a gyereknek. Viszont szerintem nem ez a gyereknap lényege. Természetesen ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem kell elvinni a gyereket ilyen helyekre, hanem azt, hogy bármit teszünk, azt a gyerekekkel együtt, a gyerekekért tegyük. Legyen az egy egyszerű biciklizés együtt, vagy sütisütés, kirándulás, piknikezés egyszóval bármi, amivel a gyerekeket boldoggá tehetjük.

Szerintem ez a lényege a gyereknapnak, hogy boldogok legyenek a gyerekek. Ám fontos szem előtt tartani azt, hogy ennek a boldogságnak, örömnek jelen kellene lennie a mindennapi életükben.

Nagyon sajnálatos, de a gyermekbántalmazás létező dolog. Gyermekek milliói élik úgy mindennapjaikat, hogy bántalmazzák, éheztetik őket. Félelemben, rettegésben élnek. Ezek valós fizikai, testi bántalmazások, ám van olyan is, amikor lelkileg gyötrik őket. Gondolok itt a szidalmazásra, a gúnyolódó megjegyzésekre… a túlaggódás és túlzott tökéletességre való törekvés a gyermeknevelésben sincs jó hatással fejlődő lelkükre.

A gyermekkor mindennek az alapja, a gyermekkorban átélt dolgok hatással vannak az egész életünkre, ezért nem mindegy hogyan nevelkednek. Meg kell találni a középutat, ami se nem túl sok, sem nem túl kevés. Mert a gyerekek jelentik a jövőt, ha nincs gyermek, nincs jövő. S rajtunk múlik, milyen generáció fog felnevelkedni.

Végezetül Vekerdy Tamás gondolatával zárom soraimat. „Az utóbbi néhány évben jellegzetes problémává vált, hogy a gyerekek érdeklődését nagyon nehéz lekötni - a figyelmük néhány perc alatt kimerül, folyamatosan újabb meg újabb intenzív ingereket követelnek, különben elunják magukat. Mi pedig izgatottan visszük a gyereket egyik programról a másikra, szaladgálunk vele gyerekkoncertről játszóházba, onnan esetleg valami „fejlesztő” programra, ha pedig éppen nem érünk rá, akkor a kezébe nyomjuk a tabletet. Azt hisszük, folyamatosan szórakoztatnunk kell. De miért tüsténkedünk körülötte állandóan, ahelyett, hogy néha kicsit végre békén hagynánk? Mert jó szülők szeretnénk lenni, és attól tartunk, hogy ha épp nincs semmi program, akkor unatkozni fog, magányos lesz, nem tud mit kezdeni magával egyedül. Meg talán mi magunk is úgy vagyunk szocializálva, hogy csak azt érezzük programnak, ami 'program'. Ám azzal, hogy a gyereket egyik programról hurcoljuk a másikra, elvesszük tőle azt az úgyszólván érzéki örömöt, amit az egyszerű, hétköznapi tevékenységekben való elmélyülés nyújt. Félreértés ne essék: a programokról szólva sem azt mondom, hogy soha és tilos! Csak azt, hogy mértékkel, mert a már sokszor emlegetett sarazás, homokozás, vizezés, csúszkálás, futkározás mind sokkal jobb dolgok a gyerek számára, mint a 'program', és sokkal jobban meghagyják neki az önmagában való elmélyedés alapvetően fontos lehetőségét. Sokkal jobban, hangulatosabban, érzelemtelibben él egy gyerek, aki bújócskázik, fogócskázik vagy ipiapacsozik, mint az, aki részt vesz a játszóház programjaiban." (Dr. Vekerdy Tamás: Belső szabadság)