A húsvét a tavasz legnagyobb ünnepe. Szerte a nagyvilágban a megújulás és ujjá születés ünnepe, számos régi és új hagyomány társul hozzá. Bár keresztény ünnep, de mégis mindenki megünnepli vallástól és hittől függetlenül.
Nálunk Székelyföldön a húsvéti ünnepekhez számos szokás társul, van köztük új és régi is, de mindeniknek megvan a maga célja és leginkább vallási vonatkozásúak. Régen ilyenkor a falvakban már az ünnepet megelőző hetekben készültek az emberek, tavaszi nagytakarítást tartottnak és nem csak a házban, hanem a kapuk előtt, az utcán is. Az ünnep előtti napok majd minden napjára volt egy-egy régi szokás. Például a nagypénteki tojásfestés, a nagyszombati kalácssütés, a húsvétvasárnapi határkerülés és ételszentelés, valamint a húsvéthétfői locsolás.
Sajnos a mi vidékünket sem kerülték el a felgyorsult világ hozadékai és bár a szokásokat nem feledtük el, de mégis számos háztartásban nem jut idő a hagyomány megfelelő ápolására. Pont ezért óvónőként fontosnak tartom, hogy az óvodában igyekezzünk, hogy a gyerekekkel megismertessük a régi húsvéti szokásokat, és a gyakorlatban is megvalósítsuk azokat.
A készülődést általában mi is a takarítással, azaz a rendrakással és díszítéssel kezdjük. Majd miután a gyerek is tudják már, hogy milyen ünnepünk közeleg, és hogy húsvétkor valójában Jézus feltámadását ünnepeljük, jöhet a többi szokás megismerése: kalácssütés, tojásfestés, locsolkodás. A gyerekek számára mindenik nagyon érdekes és szívesen kapcsolódnak bele a tevékenységekbe.
Az örök kedvenc a tojásfestés, melyhez mindig hagyományos módszereket alkalmazunk. Mivel az óvódások túl kicsik még a viasszal való tojásíráshoz, ezért mi levélmintás tojásokat készítünk az udvaron gyűjtögetett levelekkel, melyeket harisnyával kötünk a megfőtt tojásokra, majd pedig jön a csoda, a tojásfesték, mely céklából és hagymából készül. A festékgyártást mindig nagyon élvezi mindenki és óriási az izgalom, hogy milyen is egy céklalében festett tojás, és persze az eredmény magáért beszél.
Tapasztalatom szerint a régi hagyományos módszerek, munkák megismerése a gyermekek számára igazi élmény és mindig csillogó szemekkel vetik bele magukat a feladatokba. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy megismerjük és gyakoroljuk őket.
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.