Minden óvodai csoport más, megvannak a maga sajátosságai, mások a gyerekek, más az óvónő, mások a szülők és ez természetes. Sokszor érzékelhetőek persze közös tulajdonságok, amelyek a gyerekek életkori sajátosságaiból vagy társadalmi helyzetükből adódnak, de minden csoport, gyerek egyéni. Egy vegyes csoportba, ahogy a neve is mondja, bizony nagyon sokféle gyerek jár, és ennek lehetnek előnyei és hátrányai egyaránt.
A vegyes csoport elsődleges előnye pontosan abból fakad, hogy eltérő a gyerekek életkora. Több tanulmány is megemlíti, hogy ez egyfajta családi csoport. A nagyobb gyerekek megtanulnak segíteni a kicsiknek, elfogadni őket, a csoport tagjává tenni őket. A kicsik megtanulnak beilleszkedni a csoportba, ösztönösen követik a nagyokat, megpróbálják utánozni őket és a „kedvükben járni”, így válnak fokozatosan a csoport tagjaivá.
Egy vegyes csoportba járó gyermek érzelmi intelligenciája sokkal magasabb, mint egy homogén életkori összetételű csoportba járó kisgyereké. A vegyes csoportban ugyanis a gyerek megtapasztalja azt, hogy milyen érzés, amikor a nagyobb gyerekek segítenek, irányítanak, és rászólnak, ha valamiben téved. Majd megtapasztalja azt is, hogy milyen érzés, amikor új kisgyerekek érkeznek és őket kell segíteni, tanítgatni, ami bizony nem mindig sikeres. Sokszor akadnak súrlódások és akár nagyobb konfliktusok, de örömök is.
Nézzük, csak meg sorban, mit érezhet egy vegyes csoportba újonnan bekerülő kiscsoportos gyerek? Először is fél, támogatásra, elfogadásra vágyik és segítségre. Életkori sajátosságának köszönhetően ösztönösen kíváncsi, vonzza az újdonság és az érdekes játékok, éppen ezért sokszor elveszi, elrontja, amit nagyobb társai játszottak. Ebből már meg is van az első konfliktusos élménye, de idővel megtanulja, elfogadja, hogy nem mindig tehet meg mindent, és van, hogy társai nem elfogadóak.
Egy középcsoportos gyerek a vegyes csoportban megtapasztalja, hogy már nem ő a kicsi, már nem feltétlenül kap akkora figyelmet az óvónőtől, és már sok mindenre képes önállóan. Ez egyrészt elszomorítja, másrészt meg felvillanyozza, és örömmel tölti el, hogy most már ő is segíthet a kicsiknek. Igaz, sokszor nehéz megszokni, hogy ő már nem is olyan kicsi.
Egy nagycsoportos gyerekek már megszokták, hogy vannak kicsik, akiket segíteni kell, örülnek, hogy ők lehetnek a példaképek és igyekeznek ennek megfelelően viselkedni, bár sokszor van, hogy a kisebbek miatt nem tudnak úgy játszani, ahogy szeretnének. Ez frusztráló, de megtanulják elfogadni a helyzetet.
Ezzel szemben egy homogén korosztályú csoportban nem feltétlenül éli meg a gyermek ezeket a konfliktusokat, és éppen ezért nem mindig találkozik az elfogadás hiányának, a csalódásnak, a háttérbe szorulásnak az érzésével, valamint azzal az örömmel sem, amit a segítségnyújtás, a felelősségvállalás érzelmei adnak. Sokkal könnyebben megtalálja a közös hangot kortársaival, persze ezekből a helyzetekből is adódhatnak konfliktusok, de a vegyes csoportban mégis több érzelmi faktor uralkodik. Szerencsére óvónői pályám során volt alkalmam megfigyelni mindkettőt és bátran állíthatom, hogy mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, de ha választási lehetőség van, sokkal inkább ajánlok a szülőnek egy vegyes korosztályú csoportot, mint egy homogént.
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.