Pedagógusként, szülőként gyakran találkozhatunk azzal a helyzettel, hogy a gyerekek viselkedése megváltozik, amikor testvér érkezik a családba. Kérdés, mit tehetünk, ha észrevesszük a gyerekeink reakcióit?
Először is a családnak és az anyának el kell gyászolnia az időt, amikor még csak 1 vagy 2 gyerek volt a családban. Minden változás egy krízis, és igaz ugyan, hogy a tesóvárás egy pozitív krízis, de krízis – ami viszont veszteség. Erre érdemes készülni, ebben segítséget nyújthat Judit Viorst zseniális könyvének testvér fejezete: A szükséges veszteségeink.
Arról már volt tapasztalásom, milyen, ha egy tesó érkezik a családba, hiszen a nagyobbik lányomnak lett egy húga, de most a kisebbik testvér szemszögéből is meg kívántam vizsgálni a dolgokat.
Aztán szembetaláltam magam a valósággal, amikor megszületett. A legérdekesebb, hogy nem is neki volt a legnehezebb, hanem nekem. Látnom kellett a szenvedésüket, hogy egy anyán kell osztozni, a férjem szerint ez egy zéró összegű játszma, és igen, ez sok fájdalommal, ambivalenciával jár. Rengeteg energiám ment el arra, és folyamatos készenléti állapotban voltam, hogy kiegyensúlyozzam a kapcsolatukat.
Hozzáláttam hát a szakirodalom kereséséhez, de azt tapasztaltam, hogy míg a hogyan tudok nőies nő lenni, bennünk élő istenek, nárcisztikus a párom stb. témában rengeteget lehet olvasni, ebben a problémakörben szinte semmit.
Karácsonykor a férjem meglepett az Ölelni vagy ölre menni c. könyvvel, aminek szerzője L. Stipkovits Erika. Izgatottan kezdtem el lapozgatni, és már rögtön az elején találtam három nagyon hasznos információt benne, amit most szeretnék közkinccsé tenni.
Szóval mi az, amit tanultam belőle:
1. Kiemelten fontos az apák szerepe!
Brenda Volling és Jay Belsky amerikai pszichológusok kutatási eredményei szerint: a testvérek közötti jó együttműködés, a proszociális viselkedés nagymértékben függ az apa támogató magatartásától, az apai szeretet, törődés megnyilvánulásaitól. Úgy látszik, hogy a konfliktusok elkerülésének képessége, a békés egymás mellett élés az anyai kötődéssel, míg a kifejezetten védő, támogató viselkedés, az erő helyes, visszaéléstől mentes használatának képessége az apai kötődéssel áll szoros kapcsolatban. A gyerek az anyával való együttműködés és a konfliktuskezelés történetét használja a testvérkapcsolatokban, ennek munkamodelljét alkalmazza testvéreinél is. Ám azt csak az apától tanulhatja meg, hogyan ne éljen vissza az erőfölényével, helyzetével, hogyan használja jobb képességeit testvérei segítésére, ösztönzésére.
2. Jelenlétükkel is tanítanak a szülők
A szülők közötti viszonyulást, kapcsolódást másolják le gyermekeink, hiszen számukra ez az elsődleges szocializációs minta. Ha mi fasírtban vagyunk, veszekszünk, ők is elkezdenek így viselkedni.
Rengeteg ötletet kaptam a könyvből arra vonatkozóan, hogy milyen elsőszülöttnek, másodszülöttnek, és harmadszülöttnek lenni, hogyan tudom a gyerekeimet támogatni testvérszerepeikben.
Fejér Noémi - tanácsadó szakpszichológus, családterápiában képzett metamoprhoses meseterapeuta; integrált szülő csecsemő konzulens hallgató.