óvodások

 

Egy pályakezdő pedagógus nagyon elszánt, ambiciózus, tele van ötletekkel. Frissdiplomásan, pályakezdőként elméletben mindent tudunk, hogyan kell csinálni, s alig várjuk, hogy ezt gyakorlatban alkalmazzuk. Így voltam ezzel én is, s még sokan mások is, úgy hiszem. Ám a valóság teljesen más. Igaz, tanulmányaim során többször voltam gyakorlaton, de az nem olyan, mint mikor „élesben” én vagyok az óvó néni. Nekem kell egész nap a gyerekekkel lenni, foglalkozni velük, fejleszteni, óvni-védeni, vigasztalni őket.

Mit szeretnek csinálni a gyerekek az óvodában? Mi érdekli őket és mi az, ami ténylegesen leköti a figyelmüket? Ezekre a kérdésekre a válasz nem más, mint a játék. Játszani szeretnek a legjobban. Nekünk, óvodapedagógusoknak a játékkal kell tudást közvetítenünk, ismeretekkel gazdagítanunk a gyerekeket, bővíteni a világról alkotott képüket, fejleszteni a memóriájukat, reagáló képességüket, és még számos más területen fejlődést elérni. Egyszóval mindent a játékok segítségével, a játékokkal tudunk elérni.

Mégsem csak játszunk, bár sokan azt gondolják, hogy az óvodában reggeltől estig csak játszanak a gyerekek és nem csinálnak semmi mást. Van azonban napirendünk, amihez alkalmazkodniuk kell a gyerekeknek, ami különböző elvégzendő feladatokból, fejlesztő foglalkozásokból, sétákból, megfigyelésekből és persze pihenésből áll.

Itt Kárpátalján naponta különböző foglalkozásokat tartunk, például ilyeneket: rajz, gyurma, montázs-technika, természetismeret, beszédkészség-fejlesztés, torna, matematika, ének. A gyerekek figyelmét nagyon nehéz akár 5-10 percre lekötni. Az elméletben megtervezett foglalkozás a gyakorlatban olykor közel sincs az elképzelthez, mert „Marcika” nem figyel oda, jobban érdekelnék a polcon lévő játékok, „Borikának” pisi és így tovább. Mivel kisgyerekekről van szó, az az idő, amikor aktívan figyelnek nagyon rövid, mindössze pár perc, a foglalkozás sem lehet túl hosszú, életkortól függően kisebbeknek 10-15 perc, nagyobbaknak 20-25 perc.

Nagyon sokáig kísérleteztem, mi az, ami leköti mindenki figyelmét. Észrevettem, hogy azok a játékok érdeklik őket leginkább, amelyekben mindenki részt vesz, amelyben mindenkinek van valami feladata, mégpedig olyan, ami számukra érdekes. Nagyon szeretik a komoly, „felnőttes” feladatokat is, legyen szó naposkodásról, valamilyen veteményezésről, virágok gondozásáról stb.

A népi játékokról közismert, hogy számos módon fejlesztik a gyerekeket, s miután egyszer játszottak bármilyen népi játékot, körjátékot például, azután mindig azt fogják kérni. A csoportomba járó kisgyerekek gyakran kérik tőlem, hogy „játsszuk a meggyfásat”.

A jó példa náluk is ragadós. Amikor szabadjáték során előveszek valamilyen memóriakártyát, dominót, vagy bármit és elkezdem nézegetni, rögtön hárman, négyen ott tolonganak körülöttem, és mindig jön még valaki, aki azt mondja „én is akarok veletek játszani”.

Rajzolni nagyon szeretnek a gyerekek, az én ovisaim különösképpen. Ha csak a szekrényt kinyitom, rendszerint mindig az a kérdés hangzik el, hogy mit fogunk ma csinálni, festeni fogunk? Nagyon szeretnek színezni, festeni – ez is az önkifejezés egy módja. Ilyenkor kirajzolják magukból a belső feszültségeket.

A festést úgy tudjuk még érdekesebbé tenni, ha nem ecsettel festenek, hanem az ujjukkal. De a nyomdázás burgonyával is nagy kedvenc a gyerekeknél.

Meglepő volt számomra az, mennyire tudnak figyelni a gyerekek, amikor olyasmire kerül sor, amivel még sosem találkoztak. Például nagy találgatások övezték azt, amikor elővettem egy nagy papírlapot, festéket, ecsetet, vizet, folyékony szappant és egy szívószálat. Azt mondtam ma akváriumot fogunk festeni, figyeljetek, mit fogok csinálni. Ilyen csendet és odafigyelést ritkán lehet tapasztalni.

Nagy feladat hárul ránk, óvodapedagógusokra, hogy megszerezzük a gyerekek figyelmét, lekössük őket. Mindenre oda kell figyelnünk, folyamatosan fenn kell tartanunk az érdeklődést. Állandóan meg kell újulnunk, hisz mindig valami újat kell mutatnunk nekik, és ez nagy háttérmunkát igényel. Amit itt leírtam az, csak egy töredéke, hogy mi mindent csinálhatunk az óvodában, mert ennek csak az óvodapedagógus kreativitása, ügyessége és hozzáállása szab határt.

https://youtu.be/aH5ZNq7Ev6g

 

 

2021. március 04.
Orosz Éva
Orosz Éva

Orosz Éva vagyok, 5 éve dolgozom óvodapedagógusként szülőfalumban, Kárpátalján. Még tanulmányaim befejezése előtt sikerült munkába állnom, ami nagyon jó dolog volt, mert a tanult dolgokat egyből a gyakorlatban tudtam alkalmazni. 2019-ben végeztem el a mentálhigiénés segítő képzést. Az ez által szerzett tudás még jobban segít számomra megérteni a gyermekek érzelmi világát. Feladatomnak tekintem az oktató-nevelő munka mellett a gyermekek lelki támogatását is.

Azért szeretek gyerekekkel dolgozni, mert nekik van a legnagyobb szívük és úgy szeretnek, ahogy vagyunk, feltétel nélkül.