Az óvoda a mesék és varázslatok birodalma, de ahhoz, hogy a gyermekek számára mindig érdekes és izgalmas legyen, komoly tervezés, szervezés és legfőképp sok kreativitás kell. Egy kis faluban dolgozó óvónőként sokszor ütköztem akadályba egy-egy nap lebonyolításánál, megszervezésénél.
Történetem onnan indítom, hogy egy kis faluban sok mindenre nincs lehetőség. Sokszor az óvodákra nem igazán jut elég figyelem és támogatás ahhoz, hogy minden lehetőség adott legyen, és megfelelő felszereltséget biztosítsunk a gyerekek számára. Sajnos a legtöbbször elég szegények az óvodák, sokszor még régi csempekályhákkal tüzelünk, és persze a játékokat több esetben otthonról hozzák a szülők és a pedagógusok egyaránt. Nos, egy ilyen kis faluban nem olyan könnyű megfelelő óvodai nevelést biztosítani a gyermekek számára, pedig ők is igényelnék pont, mint egy városi kisgyerek.
Amikor a szülőfalumhoz közeli Karácsonyfalvára kerültem, kicsit váratlanul ért a falvakra jellemző szegényes felszereltség, de azt hittem, biztosan a gyerekek már megszokták, és megérzésem be is vált. Megnyugodhatok, nem lesz gond…, de mint kiderült rosszul gondoltam, hisz a megszokott az unalmas, a kisgyerekek vágynak a változatosságra és hamar megunják a régi játékokat. Nos, ekkor jött az óvónői kreativitás, és a közös játék mely mindig sikert aratott.
A legtöbb fejtörést számomra az udvar jelentette. Tavasz felé közeledve ugyanis a gyerekek egyre inkább kívánkoztak ki a friss levegőre, hisz jól esik a napsütés a sok hideg után. Igen, de az udvar nem igazán érdekes, ha nincs kinn játék, csupán egy kis homokozó meg néhány traktorgumikerék, amit mászókának használunk. Itt jött az ötlet, hogy mi lenne, ha körjátékot játszanánk. Az udvaron játszott körjátékok másak, mint amit bent tudunk játszani, hisz benn helyszűke miatt nem játszhatunk szaladós játékot, azt csakis kinn lehet. Annyira életünk részévé vált a kinti körjáték, hogy a gyerekek már csillogó szemmel és mosolygó arccal várják, hogy mikor megyünk már ki a csupasz óvodai udvarra.
Így születik meg az óvodai varázslat, és lesz az óvoda szerves része.
Üdvözöllek… Both Zsuzsanna vagyok, romániai magyar, ezen belül pedig székelyföldi, óvónő. Jelenleg egy kis, kb 200 - 300 fős székely faluban élek, ahol egyedül vagyok óvónő.
Pályám első nekifutásában csupán helyettesítői állást kaptam szülőfalumban Szentegyházán. Ott négy évet dolgoztam, mire lehetőségem nyílt egy véglegesebb állásra Homoródkarácsonyfaluban, ahol immár két éve tevékenykedek.