Szeretetnyelvek – Ismerjük-e a gyerekeket?

Vannak olyan emberek, akikre azt szoktuk mondani, hogy ő bizony tud beszélni a gyerekek nyelvén. Ám valójában így van ez? Nem mindenki tud beszélni a „nyelvükön”?

Ha most azt kérdezném, hogy ismeri-e a gyerekét, vajon mi lenne a válasz? El tudja mondani, milyen is valójában, mire van szüksége leginkább, hogy egészséges, érzelmileg stabil felnőtté váljon?

A gyermekek jobb megismeréséhez azt ajánlom, hogy ismerkedjünk meg a szeretetnyelvekkel, amelyek segítségével, lehetőség nyílik megtanulni a „gyermekek nyelvén beszélni”.

Gary Chapman és Ross Campbell (2003) Gyerekekre hangolva c. könyvében olvashatunk a szeretetnyelvekről: a testi érintések fontosságáról, az elismerő szavakról, a minőségi időről, az ajándékozásról és a szívességekről.

Mit is jelent pontosan a szeretetnyelv kifejezés? Hogyan fogalmazhatjuk meg ezt legjobban? Ez nem más, mint az, hogyan fejezik ki a gyerekek szeretetüket irántunk, és ami által hozzájuk is közel tudunk férkőzni. Minden gyereknek más és más a szeretetnyelve, amit azonban nem is olyan egyszerű meghatározni. Figyelni kell rájuk, megfigyelni hogyan fejezi ki szeretetét irántunk és a környezete felé, ő mire reagál a legjobban például, ha megdicsérjük, vagy egy apró ajándéknak, esetleg ölelésnek.

Óvodai munkásságom alatt, figyelem a gyerekek igényeit, figyelem hogyan fejezik ki szeretetüket, és azt, melyik szeretetnyelvre hogyan reagálnak. Érdekes az, hogy minden gyerkőc más, és különböző helyzetekben is másképp reagálhatnak. Vannak olyan gyerekek, akiknek lételemük az ölelés, nem is telne el úgy egy nap sem, hogy körülbelül tízszer-húszszor meg ne ölelnének. Ám van, aki azt sem szereti, ha a hátát vagy fejét megsimogatják. A szóbeli dicsérés elengedhetetlen az óvodásoknál, ezt mindenki tudja, ám vannak olyan gyerekek, akik még külön megkérdezik többször is, további megerősítést várva: „Ügyes voltam ma?”, „Szépen rajzoltam?”, „Szépen elaludtam?”. Míg más gyerekek azt szeretik a leginkább, ha játszok velük, ők azt igénylik, hogy az időmet adjam nekik, és legyen az bármi, – játék, beszélgetés – csak közösen csináljuk. Szerintem mondanom sem kell, az ajándékozást mindegyik óvodás nagyon szereti, ilyenkor azt tudjuk megfigyelni, később mennyire tartja fontosnak az ajándékot. Őrizgeti, többször elmondja, hogy azt kitől kapta vagy nem is törődik vele később már.

Hosszas megfigyelés után tudjuk csak megállapítani azt, melyik gyerekhez, melyik szeretetnyelv segítségével juthatunk igazán közel. Lehet egy, vagy akár több is, ez nem kőbe vésett szabály. Lehet, hogy az egyik szeretetnyelven fejezi ki a szeretetét irántunk, de ő maga egy másikra reagál jobban.

Az elsődleges szeretetnyelven kívül, a többiről sem szabad megfeledkeznünk. Ugyanis mindegyikre szükség van, nemcsak ölelésre van szüksége a gyermeknek. Ugyanúgy vágyik az ölelés mellett a velünk töltött időre, a dicséretre, ajándékra, szívességekre. Napjainkban gyakorta találkozom azzal, hogy olyan hibába esünk, hogy ajándékokkal halmozzuk el a gyerekeket. Látszólag mindene megvan a gyereknek, megannyi játék, ám érzelmi szükséglete – a többi szeretetnyelvet figyelmen kívül hagyva – kielégítetlen marad.

Ebből fakadóan érdemes beszélnünk arról is, hogy nincs jó vagy rossz gyerek. A rosszaság által is azt is azt próbálják kifejezni, hogy törődésre, odafigyelésre van szükségük, hogy emelni kell a szeretet dózisát.

Ugyanezek a szeretetnyelvek léteznek és nyilvánulnak meg a felnőtteknél is, ha megfigyeljük magunkat, mi hogyan fejezzük ki szeretetünket a körülöttünk levők felé, milyen törődést várunk, igénylünk.

Érdemes fürkésznünk környezetünket, családtagjainkat, gyerekeinket, barátainkat – ki mit igényel leginkább. Sok dolgot megérthetünk a szeretetnyelvek által.