Deprecated function: implode(): Passing glue string after array is deprecated. Swap the parameters Drupal\gmap\GmapDefaults->__construct() függvényben (/home/ovodafej/public_html/sites/all/modules/gmap/lib/Drupal/gmap/GmapDefaults.php 107 sor).
Csőszlány

 

A szüret óriási ünnep volt a régi időkben, a betakarításon túlmenően egy egész évi munka termését gyűjtötték be, ilyenkor kalákába összeverődve menetek ki a szőlős hegyoldalakra szüretelni. Megélénkült a hegy, vidám kacagás, énekszó töltötte meg a határt, a családok apraja, nagyja, rokonság, komák, barátok jó kedvvel végezték a munkát, melynek befejezésekor nagy mulatságot csaptak.

Bár manapság a szüretelés már nem éli fénykorát, egyes falvakban azonban tovább él a szokás, a legtöbb helyen mindig ugyanazon a hétvégén tartják a bált pl. október első szombatja. A falu fiataljai csőszök és csőszlányok, élükön a csőszkirály és párja szekerekkel, lóháton hangos muzsikaszóval vonulnak végig a falu utcáin, a legények borral kínálják a falu népét. A csőszök báli feladata, hogy a bál helyszínén, ami manapság a kultúrotthon, régen a csűrők voltak, a felaggatott szőlőfürtöket megőrizzék a tolvajoktól. Akit lopáson érnek, annak bírságot kell fizetnie, a begyűjtött pénzt a bál költségeinek fedezésére fordítják.

Mivel a gazdálkodás helyett a fiatalok más munkát választanak maguknak, a régi nagy szőlősök mind kipusztultak, a határ üresen áll, nincs aki a földet művelje. Azok akik közeli városokban nem találtak munkát, külföldön próbálnak szerencsét, a falvak kiöregedtek, a városokon pedig az emberek rohannak, elidegenedtek egymástól. A hagyományokkal a gyerekek legtöbbször csak az óvoda vagy iskola falai között találkoznak, a szerencsésebbek a nagyszülők, esetleg dédszülők elbeszéléseiből tudnak pár dolgot.

Óvónőként feladatomnak tartom a gyerekek tudatos fejlesztését érzelmileg, értelmileg, erkölcsileg, a magyar nemzeti öntudat kialakítása, hagyományaink ápolása és továbbörökítése a célom.

A szüreti szokások ismertetésével, gyakorlati munkák kipróbálása által például a szőlőből levet, mustot készíteni, az énekek, a táncok és szerepjátékok által, a fejlesztő munkán túlmenően, közösséget építünk, mi pedagógusok.

Az őszi betakarítás lehetőséget ad termésekből készíteni mindenféle dísztárgyat, amiből kiállításokat nyithatunk a nagyközönségnek is, a szüretelés alakalmából szüreti mulatságot tarthatunk, énekkel, tánccal, egy közös élmény mind a pedagógusoknak, mind a gyerekeknek és szülőknek.

Saját csoportjaimban mindig nagy készülődés folyik ősszel, talán ez a legizgalmasabb időszak a gyerekek életében, ötletesebbnél ötletesebb egyéni munkák születnek a gyerekek keze alatt: gesztenyebábok, kukoricabábok, töklámpások, amelyekkel báli termünk is díszíthető.

Egyik évben egy kis szülői segítséggel a mulatságot megelőzően csőszlányt készítettünk az óvoda udvarára szalmabálákból.

A bált megelőzően fokozatosan új dalokat, népi gyermekjátékokat, táncokat sajátítanak el a gyerekek, amelyből egy kis műsor alakul ki a nagy napra. Ilyen dalok például: Érik a szőlő, hajlik a vessző ; Ősszel érik babám; Ettem szőlőt,  gyermekjáték: Lipem lopom a szőlőt.

Több alkalommal is a sikerült szekeres felvonulást is rendezni, a lelkes szülői közösségnek hála, a gyerekek olyan élvezettel énekeltek és integettek az utcákon végigvonulva, hogy öröm volt nézni őket.

Hagyományos szüreti nyitó tánc, amellyel bevonulunk a nagyközönség vagyis a szülők elé az a gólyás tánc: Elfogyott a mákos tészta, megmaradt a tál.

Mulatságaink mindig eszem-iszommal végződnek, szőlőt eszünk, mustot iszunk, házi süteményt kóstolunk.

Élmények, tapasztalatok által szereznek a gyerekek tudást a világról, jelen esetben a magyar hagyományaikról, ezen belül erdélyi népszokásainkról. Hatalmas felelősség a felnövekvő generáció tudásának alapjait lerakni, ugyanakkor dicső és büszke feladat is, örülök, hogy egy lehetek azokból a pedagógusokból, akik ezeket az alapköveket lerakják.

 

 

 

 

 

2020. november 17.
Nagy Tímea
Nagy Timea

Óvónő vagyok. Erdélyben születtem, Marosvásárhelyen, egy a városhoz közeli falucskában élek. Tanulmányaimat a marosvásárhelyi Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végeztem.

Írásaimmal célom, hogy bemutassam a közösségeinkben folyó néha nehéz, de annál csodálatosabb munkát és azok eredményeit. Népi hagyományaink megőrzése rajtunk is áll vagy bukik. Az óvodában rakjuk le a kibontakozó életek alapjait, az első behatások életre szóló élményt jelentenek, ezekből építkezünk. Az átélt élmények örökre szólnak. Remélem, az olvasó is meglátja a csodát, amelyet a gyermeki szívek vidám együttdobbanása jelent.