temperamentumok

 

Nincs két egyforma ember a világon – szokták mondani. Valóban így is van, minden gyerek és ember más jellemvonásokkal rendelkezik. A gyerekek meghatározott jellemvonásokkal születnek, különböző temperamentummal vagyunk „megáldva”, melyek a környezet és benyomások hatására módosulhatnak. A temperamentum más néven vérmérsékletet jelent, ami nem más, mint a külvilág ingereire adott válaszok együttese. A temperamentumot alkotó viselkedéses jellemzők közé tartozik az aktivitásszint, az új ingerekre adott válasz, az alkalmazkodás, a figyelem iránya és tartóssága, reakcióerősség, érzelmi hangulat, érzelmi reakciók. Már Hippokratész is megállapította, hogy érzelmi reakcióink kialakítása során különböző típusokat lehet felállítani. A vérmérsékletek megállapításának lényege az érzelmek kialakulásának gyorsasága, tartóssága, és erőssége. Általában a következő temperamentum típusokat különböztetjük meg (Hippokratész – Galénosz nyomán): szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus.

1. Szangvinikus: az érzelmi reakciók könnyen, gyorsan keletkeznek, erősek, de nem tartósak („szalmalángtermészet”)

2, Kolerikus: érzelmei könnyen felkeltődnek, erősek és tartósak (pl. kitartóan szeret vagy gyűlöl)

3. Melankolikus: érzelmei lassan keltődnek fel, nem erősek, de tartósak (visszafogott hangulatú)

4. Flegmatikus: érzelmei nagyon nehezen keletkeznek, gyengék és nem tartósak (szenvtelen, közönyös, érzéktelen) (Keményné, 1989, 45. o.).

Óvodapedagógusként sok gyerekkel találkozom, mindegyik másféle, ám az egyes típusokba tartozó gyerekek sok közös jellemvonást hordoznak. Vannak gyerekek, akik mindig mindenben részt szeretnének venni, mindig elsőként jelentkeznek, nagyon aktívak, könnyen beilleszkednek, kommunikatívak. Viszont van, aki ennek épp az ellentéte.

A szangvinikus és kolerikus gyerekek nyitottak az új társas tapasztalatokra, kedvelik a társaságot, és szívesen vesznek részt társas interakciókban. A melankolikus és flegmatikus gyerekek új társas közegbe kerülve megijedhetnek. Megfigyeléseim alapján a szangvinikus és kolerikus típusba tartozó gyerekek az esetek többségében mindig jókedvűen lépnek be az óvodába. Azonban a melankolikus és flegmatikus típusú társaik érzelemszegényebb arccal vagy szomorkásan érkeznek. Ha sikerül feloldódniuk, akkor nagyon vidámak is lehetnek. Ugyanakkor, ha sérelem éri őket, könnyen kerülnek negatív érzelmi állapotba, gyakorta sírnak is. Az is számottevő, hogy hosszabb otthon töltött idő után az újra óvodába érkező gyerekek közül a szangvinikus és kolerikus típusúak nagy örömmel, vidáman érkeznek. Alig várják, hogy újra gyerekközösségben legyenek. Míg melankolikus és flegmatikus típusú társaik sírva vagy rosszkedvűen érkeznek. Számukra 1-2 nap megint nehezen telik el, újra meg kell szokniuk az óvodai mindennapokat. A foglalkozáson való aktivitás mindegyik gyerekről elmondható, viszont a szangvinikusok és kolerikusok beszédesebbek és csacsogósabbak. A feladatok megoldásában nem kérnek segítséget. Ellenben a melankolikusok és flegmatikusok visszafogottabbak, csendesebbek, bátorítást igényelnek; a feladatok sikeres elvégzésében segítséget várnak az óvodapedagógustól.

Nagyon sok olyan játék van, ami a temperamentumot edzi, fejleszti. A cél nem az, hogy megváltoztassuk a temperamentumot, hanem hogy az introvertált (jelentése befelé forduló, ide tartozik a melankolikus és a flegmatikus típus) gyerekeket bátorítsuk, felkészítsük arra, hogy különböző helyzetekben helyt tudjanak majd állni. Az extrovertált (jelentése kifelé forduló, ide tartozik a szangvinikus és kolerikus típus) gyerekeket pedig a játék által szabályok „elviselésére” bírjuk, hogy később adott helyzetben megfelelően tudjon alkalmazkodni.

Mit tehetünk ezért? Mit játsszunk?

Különböző játékokat játszhatunk: ilyenek a szabályjátékok, amelyek egy vagy több szabály betartásán alapulnak. A népi játékok is a szabályjátékok közé tartoznak. Továbbá ilyenek a drámapedagógiai, a drámajátékok, a bábszínház és bábjátékok is. Ahol különböző szerepekbe bújhatnak a gyerekek és bártan eljátsszák akár még az oroszlán szerepét is. Ugyanis a játék nagyon jó gátlás- és feszültségoldó hatással bír. A gyerekek jelleme lényegesen jobban megmutatkozik játék közben, amikor tudattalanul felszínre törnek a gyerek belső jellemvonásai. A játéktevékenység megfigyelésével tudjuk a legpontosabb információkat gyűjteni a gyermekekről.

Felhasznált irodalom:

1. Cole, M. & Cole, S. R. (2006). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó

2. Keményné dr. Pálfy Katalin (1989). Bevezetés a pszichológiába. Budapest: Nemzeti tankönyvkiadó

 

Könyvajánló: Perlai Rezsőné (2014). Az óvodáskor fejlesztőjátékai. Debrecen: Flaccus Kiadó

 

A temperamentumokról

 

2021. október 21.
Orosz Éva
Orosz Éva

Orosz Éva vagyok, 5 éve dolgozom óvodapedagógusként szülőfalumban, Kárpátalján. Még tanulmányaim befejezése előtt sikerült munkába állnom, ami nagyon jó dolog volt, mert a tanult dolgokat egyből a gyakorlatban tudtam alkalmazni. 2019-ben végeztem el a mentálhigiénés segítő képzést. Az ez által szerzett tudás még jobban segít számomra megérteni a gyermekek érzelmi világát. Feladatomnak tekintem az oktató-nevelő munka mellett a gyermekek lelki támogatását is.

Azért szeretek gyerekekkel dolgozni, mert nekik van a legnagyobb szívük és úgy szeretnek, ahogy vagyunk, feltétel nélkül.