Amikor a nyáron is működő óvodákra gondolok, mindig megjelenik a szemem előtt egy fotó, amely a különféle közösségi oldalakon terjed ebben az időszakban. A fotó két részből áll. Az egyik felén egy gyerekcsoport ül az asztalnál és az van odaírva, hogy „Óvoda tanév közben”. A másik felén ugyanaz a gyerekcsoport látható, csupán a szöveg változik arra, hogy „Óvoda nyáron”. A képet látva mindig elgondolkodom azon, hogyan válhatott valami ennyire természetessé úgy, hogy abszolút nem természetes. Továbbá azon is érdemes elgondolkodni, hogy az óvodának, amely a gyermek másodlagos szociális tere, rendeltetése szerint pedig egy oktatási-nevelési intézmény, szabad-e túlsúlyba kerülnie a családdal szemben, amely a gyermek elsődleges szociális tere? Mert igaz az, hogy az óvoda egy otthonos, barátságos légkört biztosít, de ez az otthon sohasem fogja kárpótolni azt, amelyre a gyermeknek valóban szüksége van. A nyári óvoda egy mentsvár a túlhajszolt szülői társadalomban, de nem minden gyermek számára mentőháló.

Éppen ezért, pedagógusként azt javaslom minden szülőnek, hogy mielőtt nyáron is óvodába küldi gyermekét, fogalmazzon meg néhány lényeges kérdést. Valóban nincs egyetlen olyan családtag, személy, akire nyugodt szívvel rábízhatom a gyermekemet munkaidő alatt? Gyermekem igényli és szívesen megy óvodába nyári vakációban is? Az óvodában lesznek-e kispajtásai, akikkel egy csoportba járt tanév közben? Ismeri-e az óvónéniket? Sikerült már olyan szinten beszoknia az óvodába, hogy nem sír, bátran ott marad új gyerekek, felnőttek társaságában? Ha én mint szülő, otthon vagyok gyesen a kistesóval, biztos, hogy az a legreálisabb megoldás hogy a nagyobb gyermeket vakációban óvodába viszem? Ezek a kérdések rendkívül fontosak, hiszen az óvodák nyáron összevont csoportokkal működnek, és a pedagógusok is gyakran váltogatják egymást.  

Tavaly nyáron történt, hogy egy külföldről hazatért kisfiút hoztak be a nyári oviba. A gyermek próbált túllépni azon, hogy egy teljesen új közegbe, idegenek közé csöppent, s habár a többiek rendkívül közvetlenek voltak vele, mégis némi játszás után a könnyeivel küszködött. Természetesen a szülő jóindulattal tette mindezt, megadva a lehetőséget ahhoz, hogy a gyermek barátkozzon és új dolgokkal ismerkedjen. Mégis, egy kicsit olyan volt, mint amikor fogják a gyereket, bedobják a mélyvízbe, és azt mondják neki, hogy tanuljon meg úszni. Ebben az esetben két dolog történhet, s ehhez mérten kétféle gyermek létezik. Az egyik elkezd ösztönösen kapálózni és a felszínen marad, a másik rövid vergődés után elsüllyed. Éppen ezért, szülőként és pedagógusként is oda kell figyelnünk arra, hogy a gyermekünk szemüvegén keresztül is képesek legyünk látni a világot, mert ami nekünk jó, nem biztos hogy neki is az.

Reggeli után vagyunk a nyári oviban, az egyik kislány odajön hozzám, a hasát fájlalja. Elmondása szerint borzasztóan fáj a hasa, viszont a viselkedése nem ezt tükrözi. A saját csoportomhoz tartozó óvodások minden mozdulatát, rezdülését ismerem. Tudom, mikor füllentenek, huncutkodnak s mikor szomorúak, ezt a kislányt viszont nem ismerem annyira, hogy meg tudjam állapítani valóban fáj a hasa, vagy ez csak egy kifogás, hogy valaki hamarabb hazavigye az oviból. A dadus figyelmeztet, hogy előző nap egy másik óvó néninek is fájlalta a hasát, a nagymamája eljött érte még ebéd után, s így nem kellett az oviban aludnia. 

Mindezek függvényében érdemes tisztázni néhány tévhitet, amely arra ösztönzi a szülőt, hogy nyáron is óvodába vigye a gyermekét. Az első tévhit, hogy a gyermek unatkozik otthon, ezért minél több programra van szüksége. Fontos megérteni, hogy az a természetes, ha a gyermek unatkozik, hiszen ezek a pillanatok adják meg a lehetőséget arra, hogy a kreativitása megnyilvánuljon, és saját indíttatásából cselekedjen. Következő tévhit, hogy tanév közben az óvoda csupa játék és kacagás. Igen, csupa játék, viszont ezt a játékot az óvodás nagyon komolyan veszi, s az óvodai interakciók oly mértékben kifárasztják, hogy neki is szüksége van pihenésre. A harmadik tévhit a nyelvtanulásra vonatkozik. Szórványtelepüléseken az összevont csoportokba magyar és román anyanyelvű gyermekeket egyaránt fogadnak. A szülők gyakran azért döntenek a nyári ovi mellett, hogy a gyermekre ragadjon egy kis román nyelvtudás. Mindez addig a pontig jó, ameddig az óvodás szívesen teszi és nem kényszeresen, hiszen később az iskolában minden lehetőség adott ahhoz, hogy elsajátítsa a román nyelvet. 

Amennyire csak tehetjük, adjuk meg a lehetőséget a gyermeknek az igazi mezítlábas nyarak megtapasztalására. Hadd mozduljon ki a négy fal közül, hadd egye a nagymama tyúkhúslevesét, hadd szereljen nagyapával, hadd játsszon reggeltől estig, hadd csípje meg a csalán, a vöröshangya, hadd kergesse meg a kakas, hadd legyen fülig lekváros, s a feje búbjáig piszkos. A folyamatosan fejlődő, okos kütyüktől hemzsegő világban, hadd élje meg az egyszerűség örömét, hogy később értékelni tudja mindazt, amit az élet elé tár.

 

 

2022. július 21.
Pop Monica-Ioana
Pop Monica-Ioana

Nyolcadik éve dolgozom óvódapedagógusként egy romániai szórványtelepülésen, Szinérváralján. Ha megkérdeznék tőlem, hogy mi az ami előre visz a mindennapi munkám során, egyértelműen azt válaszolnám, hogy a folyamatos kihívás. Csoportom összetétele olyan színes, mint a szivárvány színeinek palettája. A magyar anyanyelvű gyermekeken kívül évről évre több a vegyes házasságokból érkező gyermek, a román, a roma anyanyelvű, a külföldről hazatért, angol akár olasz óvodás. Ugyanebben a cipőben járva, pontosan tudom, hogy a többnyelvűség nem egy gát, hanem egy lehetőség.