Minden kezdet nehéz – szokták mondani, s nincs ez másként az óvodában sem. Amikor a kicsiny gyermek megérkezik hozzánk, némi időre van szüksége, míg megismer minket, csoporttársait. Meg kell tanulnia anyukája, apukája nélkül lenni egy számára addig ismeretlen helyen, ismeretlenekkel körülvéve. Van, akinek a beilleszkedés nagyon gördülékenyen megy, de vannak olyan gyerekek is, akiknek nehezebb ez a folyamat. Mégis szinte észrevétlenül történik meg a beilleszkedés, egyik napról a másikra. Olyan varázslat történik az óvodában, ami számomra is megmagyarázhatatlan. A kezdeti nehézségek után a gyerekek, amikor belépnek az óvodába, olyan, mintha egy varázskapun léptek volna be és szökdécselve, mosolyogva jönnek be a csoportszobába. Ami az óvoda falain belül történik olyan, mint a mesékben. Amikor egy titkos ajtón kell átkelni, hogy belépjenek egy titokzatos, varázslatos világba. Épp így van ez az óvodában is, épp úgy, mint a mesékben. Kívülről az épületet figyelve nem is gondolnánk, mennyi minden történik itt – mesék, kacagás, öröm, játék, s a konyhából minden második percben érkezik egy-egy finom tea vagy étel.
Óvodai munkásságom során rájöttem arra, hogy nemcsak a gyerekek formálódnak az óvodai mindennapok során, hanem én is formálódom általuk. Minden egyes nap mást tanítanak meg. Az óvodában eltöltött évek alatt sokat változott a jellemem, sokkal határozottabb, erősebb személyiség lettem. Minden gyerek más, ezért mindegyik gyereket másképp kell megközelíteni. Épp olyanok, mint száz és száz színes virág. Mind más színű, más törődést igényelnek, ugyanakkor mindegyik egyformán szép és szerethető. Minden gyerek egyedi és utánozhatatlan. Az a szeretet, amit a gyerekek képesek adni, felbecsülhetetlen. Nem annyi szeretetet adnak vissza, amennyit kapnak, hanem annak a százszorosát. Sokszor mondom azt, hogy a gyerekek tükröt tartanak felénk – megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában, és olyan láthatatlan érzékelőkkel rendelkeznek, amik segítenek saját magunkat jobban megismerni.
És hogy mi is kell pontosan a varázslathoz? Egy kis türelem, egy adag szeretet, csipetnyi törődés, némi odafigyelés, és nem utolsó sorban sok-sok idő.
Orosz Éva vagyok, 5 éve dolgozom óvodapedagógusként szülőfalumban, Kárpátalján. Még tanulmányaim befejezése előtt sikerült munkába állnom, ami nagyon jó dolog volt, mert a tanult dolgokat egyből a gyakorlatban tudtam alkalmazni. 2019-ben végeztem el a mentálhigiénés segítő képzést. Az ez által szerzett tudás még jobban segít számomra megérteni a gyermekek érzelmi világát. Feladatomnak tekintem az oktató-nevelő munka mellett a gyermekek lelki támogatását is.
Azért szeretek gyerekekkel dolgozni, mert nekik van a legnagyobb szívük és úgy szeretnek, ahogy vagyunk, feltétel nélkül.