Orosz Éva blogja

Itt a tavasz, ilyenkor megújul a természet, kivirágoznak a fák, kizöldül minden. De vajon mi van velünk, emberekkel, mi is megújulunk ilyenkor?

Számomra nagyon fontos, hogy időnként nézőpontfrissítést tartsak, megújuljak lélekben és testben is. Óvodapedagógusként munkám során is többször kell megújulnom, hogy új lendületet nyerjek.

Egy pályakezdő pedagógus nagyon elszánt, ambiciózus, tele van ötletekkel. Frissdiplomásan, pályakezdőként elméletben mindent tudunk, hogyan kell csinálni, s alig várjuk, hogy ezt gyakorlatban alkalmazzuk. Így voltam ezzel én is, s még sokan mások is, úgy hiszem. Ám a valóság teljesen más. Igaz, tanulmányaim során többször voltam gyakorlaton, de az nem olyan, mint mikor „élesben” én vagyok az óvó néni. Nekem kell egész nap a gyerekekkel lenni, foglalkozni velük, fejleszteni, óvni-védeni, vigasztalni őket.

Vannak olyan emberek, akikre azt szoktuk mondani, hogy ő bizony tud beszélni a gyerekek nyelvén. Ám valójában így van ez? Nem mindenki tud beszélni a „nyelvükön”?

Ha most azt kérdezném, hogy ismeri-e a gyerekét, vajon mi lenne a válasz? El tudja mondani, milyen is valójában, mire van szüksége leginkább, hogy egészséges, érzelmileg stabil felnőtté váljon?

A gyermekek jobb megismeréséhez azt ajánlom, hogy ismerkedjünk meg a szeretetnyelvekkel, amelyek segítségével, lehetőség nyílik megtanulni a „gyermekek nyelvén beszélni”.

Memóriajátékok, társasjátékok, kártyák, kirakók és még sorolhatnám nap végéig is mennyi különböző féle játékok állnak rendelkezésükre. Ezek nélkül nem is tudnánk elképzelni napjainkat. Helyet kapnak otthon és az óvodában is. Gyermekeinket különböző logikai, fejlesztő játékkal kötjük le, és így próbáljuk mindinkább okosabbá tenni őket.

Minden kezdet nehéz – szokták mondani, s nincs ez másként az óvodában sem. Amikor a kicsiny gyermek megérkezik hozzánk, némi időre van szüksége, míg megismer minket, csoporttársait. Meg kell tanulnia anyukája, apukája nélkül lenni egy számára addig ismeretlen helyen, ismeretlenekkel körülvéve. Van, akinek a beilleszkedés nagyon gördülékenyen megy, de vannak olyan gyerekek is, akiknek nehezebb ez a folyamat. Mégis szinte észrevétlenül történik meg a beilleszkedés, egyik napról a másikra. Olyan varázslat történik az óvodában, ami számomra is megmagyarázhatatlan.