Mivel a digitális világ életünk szinte minden részébe beszivárgott, ezért a gyerekek, sőt a csecsemők sem mentesülnek a hatásaik és bizonyos tekintetben a befolyásuk alól. Különösen fontos ezt figyelembe venni a legkisebbek, vagyis a 0-6 éves korcsoportba tartozó gyerekek esetében.
„Óvó néni, képzeld! Én már olyan okos és nagy vagyok, hogy húszig is el tudok számolni…”-újságolják sokszor lelkendezve kis ovisaim. Dicséret jár érte valóban, hiszen nagyon fontos tudni azt, hogy milyen sorrendben következnek egymás után a számok. DE! Vajon ugyanez az óvodás ki tudna-e válogatni a kupacból HÁROM darab almát, ha arra kérnénk? Miért vetül fel egyáltalán ez a kérdés? Mert a számnevek automatikus felsorolása még nem egyenlő a számfogalom ismeretével, vagyis azzal a tudással, amikor már a számjegyet a mennyiséghez, darabszámhoz tudja kapcsolni.
Gyerekkorom legszebb emlékei voltak, amikor a Mikulásra és az Angyalra vártam. Nálunk sosem volt beöltözött Mikulás bácsi, hanem csak a semmiből egy kopogás és máris a kiscsizma tele volt, volt nagy öröm, találgatás, hogyan tudott bejönni, és hova tűnt olyan hirtelen. Az angyalvárás még izgalmasabban telt, hiszen akkor már volt karácsonyfa is, egész nap vártam, mikor szólal meg a csengő, mert csengő jelezte, hogy nálunk járt.
Sok ovisnál a háziállatok szerepelnek a karácsonyi kívánságlista első helyén. Számos tanulmány rámutatott, hogy az állatok pozitív hatással vannak a gyermekekre. A következőkben néhány pontban összegyűjtöttem, hogy miért éri meg állatot tartani, és hogyan hat a gyerekekre, ha a kis kedvenccel együtt nőnek fel.
- Mit rajzolsz? - kérdem az alig három éves óvodást.
- Tűzijátékot!
Tanúsíthatom, egy igazi, színes firka-birka, azaz tűzijáték volt látható a lapon. Az óvodai évek során a tűzijátékból alakok, formák lettek, aztán házak, állatok, sőt fantáziavirágok, szebbnél szebb rajzok, amelyekből még mindig ott őrzök néhányat a hűtőszekrényemen. Közben a mindig tűzijátékot rajzoló óvodás egy negyedik osztályos kisiskolássá cseperedett, aki még mindig szívesen alkot.
Minden év november 20-án ünnepeljük a gyermekek jogainak világnapját, amelyet Magyarországon 1997 óta tartunk. A világban gyermekek milliói élnek megfosztva az otthon biztonságától, a tanulás lehetőségétől, vagy épp családon belüli erőszak áldozataként. Többek között ezt az áldatlan állapotot kívánta megszüntetni az ENSZ, amely 1959. november 20-én elfogadta a Gyermekek Jogairól szóló Nyilatkozatot, majd harminc évvel később, 1989-ben a Gyermek Jogairól szóló Egyezményt.
Minden óvodai csoport más, megvannak a maga sajátosságai, mások a gyerekek, más az óvónő, mások a szülők és ez természetes. Sokszor érzékelhetőek persze közös tulajdonságok, amelyek a gyerekek életkori sajátosságaiból vagy társadalmi helyzetükből adódnak, de minden csoport, gyerek egyéni. Egy vegyes csoportba, ahogy a neve is mondja, bizony nagyon sokféle gyerek jár, és ennek lehetnek előnyei és hátrányai egyaránt.
Nemrégiben egy hasonlóképp megfogalmazott szöveg került elém az egyik szülői csoportban: „Sziasztok! Tudnátok-e olyan szórakoztató, rövid meséket ajánlani, amiket a gyerek nézhetne a kocsiban, ameddig az oviba érünk?”
Nagy port kavart a poszt, rengeteg reakciót váltott ki, többen hangot is adtak nem tetszésüknek, és én is azon kezdtem el gondolkodni, hogy sokan miért rögtön a technika vívmányait akarják segítségül hívni, ha a gyerek lefoglalásáról van szó.
,,Aki azt akarja, írassa a gyerekét egyházi óvodába, aki nem, azt hagyják békén.”
,,Nem vagyok vallásos, és valahogy nem fér össze az imádni szó és valakihez beszélni és kérni tőle dolgokat, aki lehet sose létezett… Én magamban hiszek.”
,,…bizony nem az óvoda dolga meghatározni azt, hogy ki milyen keresztény értékek szerint éljen”
,,Semmilyen állami intézményben nincs helye a vallásnak!”
,,Az egyháznak az egyházi intézményekben a helye és pont!”
Az ősz egyik méltóságteljes ünnepe mindenszentek napja. A legtöbb családban az év más napjain ugyan nem, de mindenszentek napja környékén elmennek rokonaik sírjához. Mivel a gyerekek is résztvevői ennek a kegyeleti szertartásnak, ezért az óvodákban is kiemelt figyelmet kell szentelni az elmúlás témakörének.
