Blogok

Viszony, tehát kapcsolat. Óvodai közegben milyen kapcsolatokról beszélhetünk?

Az oktatási folyamatot bonyolult kapcsolati hálózat szövi össze, amely egy gépezet része. Ahhoz, hogy a gépezet jól működjön, ezeknek a kapcsolatoknak is jól kell működniük, kiegyensúlyozottnak, hatékonynak, toleránsnak, hatékonyan kommunikálónak és együttműködőnek kell lenniük.

Milyen kapcsolatokra gondolok?

Az óvoda a mesék és varázslatok birodalma, de ahhoz, hogy a gyermekek számára mindig érdekes és izgalmas legyen, komoly tervezés, szervezés és legfőképp sok kreativitás kell. Egy kis faluban dolgozó óvónőként sokszor ütköztem akadályba egy-egy nap lebonyolításánál, megszervezésénél.

Hóc, hóc katona…, Ciróka- maróka… Bizonyára mindenki számára ismerősen csengenek ezek a sorok, gyermekkorunk kedvencei. Szerintem nincs olyan, aki ne höcögött, vagy „cirókázott” volna az ismert mondókákat ismételgetve szülei, nagyszülei ölében.

Az elmúlt héten, április 22-én méltattuk a Föld napját. Óvni kell Földünket, azt a helyet, ahol élünk, ami otthont ad nekünk, ami körbevesz minket. Halljuk ezt a médiából, s nagyon sok helyről, azonban mégis azt látjuk, hogy az emberek többsége szemetel, nem törődnek a környezettel. Miért van az, hogy tudjuk, hogy védeni kellene a környezetet, ám mégsem ezt tesszük.

Amikor egy gyermek első alkalommal készül belépni az óvodába, a szülő gondosan előkészíti, felöltözteti és bepakolja a hátizsákjába a legszükségesebb dolgokat. Néha a gyermek ki sem látszik a hátizsákja mögül, s csak mosolygunk rajta, hogy milyen kicsike, de mégis hogy elbírja azt. Pedig abban a hátizsákban nemcsak cserecipő, csereruha, innivaló, kedvenc játék van, hanem benne van a gyermek egész addigi élete. Az érzései, félelmei, szokásai, a kíváncsisága, s a szülőkről való leválás keserédes könnyeinek a súlya.

Itt a tavasz, ilyenkor megújul a természet, kivirágoznak a fák, kizöldül minden. De vajon mi van velünk, emberekkel, mi is megújulunk ilyenkor?

Számomra nagyon fontos, hogy időnként nézőpontfrissítést tartsak, megújuljak lélekben és testben is. Óvodapedagógusként munkám során is többször kell megújulnom, hogy új lendületet nyerjek.

A húsvét a tavasz legnagyobb ünnepe. Szerte a nagyvilágban a megújulás és ujjá születés ünnepe, számos régi és új hagyomány társul hozzá. Bár keresztény ünnep, de mégis mindenki megünnepli vallástól és hittől függetlenül.

A quilling, vagy papírcsíktechnika fogalmával már biztosan sokan találkoztak. Én mindössze néhány éve ismertem meg, mikor hitetlenkedve néztem kolléganőmet, ahogyan elképesztő kézügyességgel tekerte a vékonyra vágott papírcsíkokat, virágokat alkotva az így felcsavart köröcskékből. Akkor azt gondoltam, soha nem fogom tudni elsajátítatni ezt a módszert, aztán megpróbáltam. Először vékony csíkokat vágtam egy fehér papírlapból, majd elkezdtem őket feltekerni hurkapálcára, az így kapott köröket összeragasztottam, aztán tovább kísérleteztem, indákat ragasztottam rá.

A romániai oktatási gyakorlatban 2016-ben életbe lépett a Iskola másként (Şcoala Altfel) elnevezésű program. Az Oktatási Minisztérium 5.034/29.08.2016 számú rendeletében találkoztunk vele először.

Mit is takar ez a program?

„Hol volt, hol nem volt, amikor még maszk senkin sem volt, Eperfalva rejtett zugában boldogan játszadoztak egymással, a kis Epermanók. Ám egy napon, az önfeledt nevetéssel átszőtt barátságaik fölé egy sötét fekete felleg tornyosult, aminek a tetején, ott ült büszkén és határozottan a nagyhatalmú úr, Korona báró. Szörnyű betegséggel fenyegető apró katonáit szabadította mindenkire, félelmet és aggodalmat keltve. Az emberek felvették a harcot ellene. Védekeznek még mai napig is, ahogy tőlük telik, de az idő szalad, és a boldog békeidők lassan már csak az emlékeikben léteznek.