Blogok

Víg farsangi napokat… mondja az egyik népdalunk. De mit is jelent a farsang?

Napjainkban a farsang a jelmezbálok idejét jelenti. Mindenki jelmezbe öltözik, farsangi dalokat énekelünk, táncolunk, eszünk, iszunk és mulatunk. Sokan már hetekkel korábban kezdenek készülődni rá, jelmezt választanak és tervezgetik a nagy mulatságot. De tudjuk-e a farsang igazi jelentését, régi szokásait?

A MÚLT

Székelybere Romániában a Bekecs-hegy lábánál elterülő szűk völgyben található, Nyárádszeredától 6 km-re. A 1902-es református egyházi évkönyv feljegyzései szerint tudni lehet, hogy a falu lakossága református vallású volt, ekkor 411 főből álló leányegyházként működött. Összehasonlítva a 2002-es népszámlálási adatokkal, amely 251 lakost számolt, jelentősen csökkent a faluban élők száma az elmúlt száz év alatt.

Memóriajátékok, társasjátékok, kártyák, kirakók és még sorolhatnám nap végéig is mennyi különböző féle játékok állnak rendelkezésükre. Ezek nélkül nem is tudnánk elképzelni napjainkat. Helyet kapnak otthon és az óvodában is. Gyermekeinket különböző logikai, fejlesztő játékkal kötjük le, és így próbáljuk mindinkább okosabbá tenni őket.

Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék egy egészséges életmódról szóló cikkel, vagy egy azt népszerűsítő reklámmal. Mindannyian tudjuk, hogy jócskán van létjogosultságuk, hiszen a legtöbbször nem eszerint éljük az életünket. Igen. Éljük. Én sem vagyok elkötelezett sportember, és a helyes táplálkozásra tett kísérleteim is rendszerint kudarcba fulladnak. Saját tapasztalataimból kiindulva viszont rájöttem, hogy nagy valószínűséggel ennek oka, hogy nem alakult ki bennem az egészséges szokások rutinja.

„Három éves múltam éppen, eleinte sírtam, féltem…”- szavalják a bátor hatévesek iskoláskorba lépve, önbizalommal telve az ovibúcsú ünnepnapján. De mi történik az alatt a bűvös három év alatt? Hogyan lesz egy bátortalan, félénk kisóvodásból iskolaérett iskolás? Milyen út vezet odáig? Hogyan segíthetünk szülőként, óvónőként?

A hároméves félénken, sírdogálva, bizonytalansággal teli szívvel lépi át az óvoda küszöbét. Lassan felveszi annak ritmusát, napi rendjét, figyelme a társai felé fordul.

Világjárvány… online óvoda… kilátástalanság… Nézd egy kicsit gyerekszemmel!

Egy új év kezdetén mindenki mérlegel. Mérlegre tesszük előző évünket, elért céljainkat, valamint terveinket és vágyainkat a következő évre. Szerintem bátran mondhatjuk, hogy a 2020-as év mindenki számára sok változást és nehézséget hozott. Szembekerültünk egy világjárvánnyal, ami még mindig tombol és szedi áldozatait, kit közvetlen, kit közvetve.

Néztél-e gyermekek, kis óvodások szemébe az utóbbi időben, s ha néztél, láttad-e azt, hogy mennyire hiányzik nekik az óvodai közösség, a napi rutin, az elfoglaltság? Néztél-e szülők szemébe, s ha néztél láttad-e az aggodalmat, a napi teendők és a gyermekek online oktatásának biztosítása között vergődő mindennapok súlyát? Néztél-e pedagógusok szemébe, s ha néztél láttad-e a hatalmas nyomást, ami a vállaikra nehezedik, a kiduzzadt szemek mögül visszaköszönő pedagógusi hivatás legszebb üzenetét, hogy mi mindig minden körülmények között itt vagyunk nektek?

A gyerekek hatalmas élménye a Mikulás várása, ennek az időszaknak egy újabb varázsa, a kedves, öreg ajándékozó piros ruhás bácsi, aki a rénszarvas szánon érkezik közénk, és hozza a finomságokat.

Minden kezdet nehéz – szokták mondani, s nincs ez másként az óvodában sem. Amikor a kicsiny gyermek megérkezik hozzánk, némi időre van szüksége, míg megismer minket, csoporttársait. Meg kell tanulnia anyukája, apukája nélkül lenni egy számára addig ismeretlen helyen, ismeretlenekkel körülvéve. Van, akinek a beilleszkedés nagyon gördülékenyen megy, de vannak olyan gyerekek is, akiknek nehezebb ez a folyamat. Mégis szinte észrevétlenül történik meg a beilleszkedés, egyik napról a másikra. Olyan varázslat történik az óvodában, ami számomra is megmagyarázhatatlan.

Szerencsésnek érzem magam, még emlékszem, mikor gyerekként jobb híján almát, diót, mézeskalácsot tettünk a fenyőfára. Nem mai csillogó díszeket, girlandokat. Nem is a csillogás, a fényözön, hanem a hangulat, a felnőttekkel töltött egymásrafigyelős idő az, ami magában rejtette a csodát és ami, még most is visszaköszön a gyerekkor távlatából.