Blogok

Székelyföldön a tél mindig igazi, hóviharral, jéggel, faggyal és hideggel, soha nem kell búsulni, hogy nem örülhetnünk a hónak, a téli játékoknak, azoknak a csodáknak, amelyet egyedül ez a kicsit zord évszak kínál. Ám éppen ezért, hiszen jóból is megárt a sok, március kezdetén már mindenki nagyon várja tavaszt, egytől egyig, a kicsitől a nagyig. Már az első melegebb napon felderül szinte mindenki, bármerre nézünk mosolygós arcokat láthatunk.

Ha lenne egy varázsbögrém, akkor abban sosem hűlne ki a kávém. Sosem felejteném azt a bögrét valahol egy szekrényen az ebédlő és a csoportszoba között, mert valamelyik óvodásom segítségért kiált a mosdóból. Mindig varázsolnék bele elegendő türelmet, kreativitást, elfogadást, de ami biztos, hogy nem hiányozna a bögréből, az a törődés lenne. Törődés gyermekek, szülők, kollégák iránt. Nekem ilyen varázsbögrém nincs, de szerencsére az óvodásaimnak van!

Egy pályakezdő pedagógus nagyon elszánt, ambiciózus, tele van ötletekkel. Frissdiplomásan, pályakezdőként elméletben mindent tudunk, hogyan kell csinálni, s alig várjuk, hogy ezt gyakorlatban alkalmazzuk. Így voltam ezzel én is, s még sokan mások is, úgy hiszem. Ám a valóság teljesen más. Igaz, tanulmányaim során többször voltam gyakorlaton, de az nem olyan, mint mikor „élesben” én vagyok az óvó néni. Nekem kell egész nap a gyerekekkel lenni, foglalkozni velük, fejleszteni, óvni-védeni, vigasztalni őket.

Vannak olyan emberek, akikre azt szoktuk mondani, hogy ő bizony tud beszélni a gyerekek nyelvén. Ám valójában így van ez? Nem mindenki tud beszélni a „nyelvükön”?

Ha most azt kérdezném, hogy ismeri-e a gyerekét, vajon mi lenne a válasz? El tudja mondani, milyen is valójában, mire van szüksége leginkább, hogy egészséges, érzelmileg stabil felnőtté váljon?

A gyermekek jobb megismeréséhez azt ajánlom, hogy ismerkedjünk meg a szeretetnyelvekkel, amelyek segítségével, lehetőség nyílik megtanulni a „gyermekek nyelvén beszélni”.

Minden évben eljön az a nap, amikor a világ egy kicsit a feje tetejére áll, amikor a pedagógus egy kicsit megőrül. Megengedi magának hogy megfeledkezzen a mindennapok elvárásairól, átváltozik, jelmezt ölt, bármilyet. Felveszi a tüllszoknyát, a pizsamát, a hálóköntöst vagy az otthonkát, teniszcipőt vagy mamuszt húz, s végre kiengedi a gőzt. Ha ezen a napon belépsz a tanintézményünkbe, ne lepődj meg semmin! Farsangban bármi megtörténhet.

Köztudottan a farsang a télbúcsúztatás, a vidámság ünnepe, amelyhez számos néphagyomány kapcsolódik. Az óvodában is él sok hagyomány. A gyerekeknek ez az izgalmak, a móka és kacagás, illetve a jelmezbe öltözés, szülőknek pedig talán a kihívások és a kreativitás időszaka: „Milyen jelmezbe bújjon a csemetém az óvodai farsangon? Kölcsönözzünk valamilyen maskarát, vagy ügyeskedjünk otthon?” – teszik fel sokan ilyenkor a kérdést.

Víg farsangi napokat… mondja az egyik népdalunk. De mit is jelent a farsang?

Napjainkban a farsang a jelmezbálok idejét jelenti. Mindenki jelmezbe öltözik, farsangi dalokat énekelünk, táncolunk, eszünk, iszunk és mulatunk. Sokan már hetekkel korábban kezdenek készülődni rá, jelmezt választanak és tervezgetik a nagy mulatságot. De tudjuk-e a farsang igazi jelentését, régi szokásait?

A MÚLT

Székelybere Romániában a Bekecs-hegy lábánál elterülő szűk völgyben található, Nyárádszeredától 6 km-re. A 1902-es református egyházi évkönyv feljegyzései szerint tudni lehet, hogy a falu lakossága református vallású volt, ekkor 411 főből álló leányegyházként működött. Összehasonlítva a 2002-es népszámlálási adatokkal, amely 251 lakost számolt, jelentősen csökkent a faluban élők száma az elmúlt száz év alatt.

Memóriajátékok, társasjátékok, kártyák, kirakók és még sorolhatnám nap végéig is mennyi különböző féle játékok állnak rendelkezésükre. Ezek nélkül nem is tudnánk elképzelni napjainkat. Helyet kapnak otthon és az óvodában is. Gyermekeinket különböző logikai, fejlesztő játékkal kötjük le, és így próbáljuk mindinkább okosabbá tenni őket.

Nincs olyan nap, hogy ne találkoznék egy egészséges életmódról szóló cikkel, vagy egy azt népszerűsítő reklámmal. Mindannyian tudjuk, hogy jócskán van létjogosultságuk, hiszen a legtöbbször nem eszerint éljük az életünket. Igen. Éljük. Én sem vagyok elkötelezett sportember, és a helyes táplálkozásra tett kísérleteim is rendszerint kudarcba fulladnak. Saját tapasztalataimból kiindulva viszont rájöttem, hogy nagy valószínűséggel ennek oka, hogy nem alakult ki bennem az egészséges szokások rutinja.