A világ sokszínű. Benne mi emberek is sokfélék vagyunk. Más a szemünk, a bőrünk színe, más a járásunk, a testtartásunk, az alkatunk. Van, aki szemüveget visel, vagy bottal, esetleg kerekesszékkel közlekedik. Hosszan sorolhatnám, mennyi mindenben különbözhetünk egymástól, és a szemnek láthatatlan különbségeket még meg sem említettem. Elfogadni, megérteni egymást sok esetben nem egyszerű feladat. Még nekünk felnőtteknek sem. A tolerancia viszont tanulható és fejleszthető. Szokták mondani, hogy a kisgyermekek kegyetlenül őszinték. Úgy gondolom, hogy inkább csak kíváncsiak.
A szeptemberi indián nyár után hűvösre fordult az idő. Közeledik a sünök téli álomra térése, éppen ezért fontos, hogy tisztába legyünk a tüskéshátú barátainkkal kapcsolatos néhány fontos tudnivalóval és azzal, hogy ha a kertben találkozunk egy sünnel, hogy tudunk biztonságot nyújtani neki.
Nincs két egyforma ember a világon – szokták mondani. Valóban így is van, minden gyerek és ember más jellemvonásokkal rendelkezik. A gyerekek meghatározott jellemvonásokkal születnek, különböző temperamentummal vagyunk „megáldva”, melyek a környezet és benyomások hatására módosulhatnak. A temperamentum más néven vérmérsékletet jelent, ami nem más, mint a külvilág ingereire adott válaszok együttese.
Minden év október 15-én tartják a kézmosás világnapját. A 2008 óta számontartott kezdeményezést az UNICEF indította el, abból a célból, hogy felhívja a figyelmet kézmosás fontosságára. Az UNICEF kampánya elsődlegesen fiatal korúaknak, azon belül az óvodás korú gyermekeknek szól. A fejlődő országokban évente több mint ezer 5 év körüli gyermek hal meg olyan fertőzésben, amit a víz és az alapvető higiénia hiánya okoz.
Család. A felnőtt mindig tudni fogja, hogy mit takar ez a szó, a gyermek, az óvodás viszont érezni fogja. Mindez akkor tudatosult bennem, amikor az óvodásokkal a napokban a saját családjukról beszélgettünk. Az egyik óvodásom a következőt mondta: „Anya figyel rám, de apa, hát apa dolgozik.” A mondat második fele egy mély sóhajtás közepette hangzott el, egy csalódott tekintet kíséretében. Mindegyik óvodásom tudta, mit jelent az a szó, hogy család, fel tudta sorolni a családtagjait, de amikor ezt papírra kellett vetni, lerajzolni, már nem az ész diktált, hanem az érzések.
Televízió, média, telefon, Facebook, online játékok, intelligens kütyük… Szüksége van erre egy gyereknek a mindennapi életben? Miért olyan nehéz lekötni az oviban a gyerekek figyelmét? Miért érezzük azt, hogy egyre több gyerek, egyre többször reagál helyzetekre agresszívan?
Kíváncsi voltam, ezért egy gyors felmérést végeztem óvodás korú gyermeket nevelő ismerőseim körében ezzel kapcsolatban. Igyekszem röviden vázolni az eredményeket.
Amikor szóba kerül a digitális világ, sokan hajlamosak azt hinni, hogy az eszközökön vagy a felületeken kívül, az ott történtek már nem érvényesek. Ez nem csak súlyos tévedés, de még nagyobb hangsúlyt kap, amikor az online biztonságról beszélünk – a tudatos internethasználatot, viszont már kisgyerekkorban el kell kezdenünk kialakítani.
Munkám során alapvetően három féle csoporttal találkozom, amikor a digitális térben történő tudatosságról van szó;
Sokan azt gondolnák, hogy az íráskészség fejlesztéséhez elegendő, ha csak színezőt és ceruzát adunk az óvodás gyerek kezébe, és ezáltal majd megtanulja a helyes ceruzafogás, vonalvezetés technikáját. A finom- és grafomotorikus, azaz az írómozgás fejlesztése azonban ennél sokkal összetettebb folyamat.
A hosszú nyári vakáció után beköszönt a szeptember mikor újra elindul az élet az oktatási intézményekben. Mindenki nagy izgalommal várja az első tanítási napot a kicsitől a nagyig és nem csak a gyerekek, hanem a szülők és mi pedagógusok is.
„Alig várom már, hogy iskolás legyek…” halljuk mi óvónők sok gyerek szájából ezt a mondatot az ovi utolsó napjaiban, amelyek már oly nehezek a gyerekeknek. Főleg azért mert ők már akkor iskolába szeretnének menni.
Néhány nappal az iskolakezdés után, s még később is, néhány gyerek szomorúan megjegyzi, hogy de jó volna még óvodába járni.
- Na milyen az iskola, hogy tetszik? (Kérdeztem az egyik kisgyerektől nemrég)
- Rossz!
- Miért mondod ezt?
- Azért mert nem lehet sokat játszani, csak kicsit.
