Blogok

A húsvét a tavasz legnagyobb ünnepe. Szerte a nagyvilágban a megújulás és ujjá születés ünnepe, számos régi és új hagyomány társul hozzá. Bár keresztény ünnep, de mégis mindenki megünnepli vallástól és hittől függetlenül.

A quilling, vagy papírcsíktechnika fogalmával már biztosan sokan találkoztak. Én mindössze néhány éve ismertem meg, mikor hitetlenkedve néztem kolléganőmet, ahogyan elképesztő kézügyességgel tekerte a vékonyra vágott papírcsíkokat, virágokat alkotva az így felcsavart köröcskékből. Akkor azt gondoltam, soha nem fogom tudni elsajátítatni ezt a módszert, aztán megpróbáltam. Először vékony csíkokat vágtam egy fehér papírlapból, majd elkezdtem őket feltekerni hurkapálcára, az így kapott köröket összeragasztottam, aztán tovább kísérleteztem, indákat ragasztottam rá.

„Hol volt, hol nem volt, amikor még maszk senkin sem volt, Eperfalva rejtett zugában boldogan játszadoztak egymással, a kis Epermanók. Ám egy napon, az önfeledt nevetéssel átszőtt barátságaik fölé egy sötét fekete felleg tornyosult, aminek a tetején, ott ült büszkén és határozottan a nagyhatalmú úr, Korona báró. Szörnyű betegséggel fenyegető apró katonáit szabadította mindenkire, félelmet és aggodalmat keltve. Az emberek felvették a harcot ellene. Védekeznek még mai napig is, ahogy tőlük telik, de az idő szalad, és a boldog békeidők lassan már csak az emlékeikben léteznek.

A romániai oktatási gyakorlatban 2016-ben életbe lépett a Iskola másként (Şcoala Altfel) elnevezésű program. Az Oktatási Minisztérium 5.034/29.08.2016 számú rendeletében találkoztunk vele először.

Mit is takar ez a program?

Székelyföldön a tél mindig igazi, hóviharral, jéggel, faggyal és hideggel, soha nem kell búsulni, hogy nem örülhetnünk a hónak, a téli játékoknak, azoknak a csodáknak, amelyet egyedül ez a kicsit zord évszak kínál. Ám éppen ezért, hiszen jóból is megárt a sok, március kezdetén már mindenki nagyon várja tavaszt, egytől egyig, a kicsitől a nagyig. Már az első melegebb napon felderül szinte mindenki, bármerre nézünk mosolygós arcokat láthatunk.

Ha lenne egy varázsbögrém, akkor abban sosem hűlne ki a kávém. Sosem felejteném azt a bögrét valahol egy szekrényen az ebédlő és a csoportszoba között, mert valamelyik óvodásom segítségért kiált a mosdóból. Mindig varázsolnék bele elegendő türelmet, kreativitást, elfogadást, de ami biztos, hogy nem hiányozna a bögréből, az a törődés lenne. Törődés gyermekek, szülők, kollégák iránt. Nekem ilyen varázsbögrém nincs, de szerencsére az óvodásaimnak van!

Egy pályakezdő pedagógus nagyon elszánt, ambiciózus, tele van ötletekkel. Frissdiplomásan, pályakezdőként elméletben mindent tudunk, hogyan kell csinálni, s alig várjuk, hogy ezt gyakorlatban alkalmazzuk. Így voltam ezzel én is, s még sokan mások is, úgy hiszem. Ám a valóság teljesen más. Igaz, tanulmányaim során többször voltam gyakorlaton, de az nem olyan, mint mikor „élesben” én vagyok az óvó néni. Nekem kell egész nap a gyerekekkel lenni, foglalkozni velük, fejleszteni, óvni-védeni, vigasztalni őket.

Vannak olyan emberek, akikre azt szoktuk mondani, hogy ő bizony tud beszélni a gyerekek nyelvén. Ám valójában így van ez? Nem mindenki tud beszélni a „nyelvükön”?

Ha most azt kérdezném, hogy ismeri-e a gyerekét, vajon mi lenne a válasz? El tudja mondani, milyen is valójában, mire van szüksége leginkább, hogy egészséges, érzelmileg stabil felnőtté váljon?

A gyermekek jobb megismeréséhez azt ajánlom, hogy ismerkedjünk meg a szeretetnyelvekkel, amelyek segítségével, lehetőség nyílik megtanulni a „gyermekek nyelvén beszélni”.

Minden évben eljön az a nap, amikor a világ egy kicsit a feje tetejére áll, amikor a pedagógus egy kicsit megőrül. Megengedi magának hogy megfeledkezzen a mindennapok elvárásairól, átváltozik, jelmezt ölt, bármilyet. Felveszi a tüllszoknyát, a pizsamát, a hálóköntöst vagy az otthonkát, teniszcipőt vagy mamuszt húz, s végre kiengedi a gőzt. Ha ezen a napon belépsz a tanintézményünkbe, ne lepődj meg semmin! Farsangban bármi megtörténhet.

Köztudottan a farsang a télbúcsúztatás, a vidámság ünnepe, amelyhez számos néphagyomány kapcsolódik. Az óvodában is él sok hagyomány. A gyerekeknek ez az izgalmak, a móka és kacagás, illetve a jelmezbe öltözés, szülőknek pedig talán a kihívások és a kreativitás időszaka: „Milyen jelmezbe bújjon a csemetém az óvodai farsangon? Kölcsönözzünk valamilyen maskarát, vagy ügyeskedjünk otthon?” – teszik fel sokan ilyenkor a kérdést.